Ha nem érezném magam úriembernek, és lenne a Tippmixen ilyen fogadási lehetőség, nagy összeget tennék rá, hogy az elkövetkezendő napok sajtójának fő híre a melegtüntetés eseményeinek értelmezése lesz. A henger máris beindult.
A blog.hu címlapját az erről szóló posztok uralják:
A szerzők megegyeznek a melegekre támadók és az erőszak elítélésben („csürhe”, „csőcselék”), mostanra csatlakoztak hozzájuk a pártok is: a Fidesz és az MDF általánosságban szól minden erőszak ellen, az MSZP és az SZDSZ pedig alig titkolva elégedettségét máris rámutatott a szélsőjobbra, vagyis hozták szokásos formájukat. Egyedül „Reckl Amál” jut el odáig, hogy a felvonulás kezdeményezőit, résztvevőit is lehülyézi.
A Rádió már nemzetközi kitekintést adva a német példát hozza elénk, ahol Kölnben, a német katolicizmus fellegvárában 100 ezer ember vett részt a felvonuláson, különösebb balhé nélkül; nem minden manipulatív szándék nélkül: nyilván azt sugallja, hogy lám, még a szélsőjobb őshazájában is mennyire toleránsak hozzánk képest…
A köztévé reggeli műsorában nyilatkozhattak, akik nyilatkozni szoktak: Lévai, Horn stb.
Mindez képmutatás. Ha végiggondoljuk az eseményeket és azok visszhangját, lehetetlen nem arra gondolni, hogy itt tegnap egy olyan játszmát láthattunk, amelynek részvevői mindannyian győztesnek érezhetik magukat.
Kezdjük onnan, hogy furcsamód mindenkinek bejött a számítása, mindenki elégedett lehet. Az ellentüntetők azért, mert végül is címlapokra kerülhettek, megakadályozták a melegtüntetés tervezett módon való megtartását; a melegek azért, mert bizonyíthatták, hogy mennyire el vannak nyomva itten minálunk; a rendőrség gyakorolhatta kedvenc foglalatosságát: adhatott a tüntetők pofájára; Horn Gábornak beteljesült régi álma: megverték végre (no, nem nagyon, épp a „verés” szó minimális feltételéig), ettől kezdve mártír lehet bizonyos körökben, s meg fogjuk még élni, hogy esete a dühöngő antiszemitizmusra is példa lesz; Lendvai Ildikó középiskolai matektanárt megszégyenítő gyorsasággal tehet egyenlőségjelet a melegek ellen fellépők és a kormány ellen tüntetők közé; Gyurcsány Ferenc a köztársaság nagy barátja máris újabb Chartáról álmodik a szélsőségesek ellen – egyszóval: mindenki jól járt. Mire akkor ez a nagy műfelháborodás?
Folytassuk azzal, hogy nézzük, konkrétan hány embert is érintettek a tegnapi események? Jóindulatú becslés szerint is legfeljebb két – két és fél ezret. Ennél a Tuzsér-FTC meccsen is többen voltak. A mostani reakciókból azonban úgy tűnhet, mintha a melegek ügye lenne itt a legfontosabb téma. Mintha a fél ország „homokos” lenne, a másik fele meg „vizes”(fejű).
Végül kérdezzük meg: vesztett-e valaki? Igen, mi, felebarátaim; mi, akik sem az egyik, sem a másik menetben nem vettünk részt; mi, akik mindkét magamutogatást, mindkét szélsőséget elítéljük; mi, akik nem tapossuk le a virágágyásokat, díszburkolatot sem szedünk fel, de a valódi vagy műfarkunkat sem lóbáljuk nyílt színen; mi, akiknek kurvára elegünk van az álproblémákból, a látszatpolitizálásból.
