Az Index érdekes és tartalmas összefoglalót közölt ma (Joób Sándor: Háború egy csődtömegért) a Hospinvest és az egri „kórházvédők” közötti vitáról. A szerző igyekezett tárgyilagos maradni, forrásként meghallgatta az ellenérdekelt feleket, továbbá egy szakjogász segítségét is igénybe vette, s amúgy „szájbarágósan” elmagyarázta, ki milyen állásponton van: http://index.hu/politika/belfold/hspzrt3076/.
Megítélésem szerint azonban legalább két olyan elem van az ügyben, amit a cikk nem tartalmazott, pedig ezek nélkül nehéz megérteni az események logikáját. Nincsenek ugyan bennfentes információim, ám tanítványaim szülei, kolléganők férjei révén mégis van némi rálátásom az eseményekre, ráadásul itt élek, azt a helyi sajtót is olvasom, ami Budapestre nemigen jut el.
Az Index-cikkből hiányzó legfontosabb elem az volt, hogy nem tért ki a döntés megszületésének körülményeire, pedig az eleve magába kódolva hordozta a téma politikai síkra való kerülését, a szakmaiság háttérbe szorulását. Mint az sokak előtt ismert, a 2006-os önkormányzati választásokon ez volt az egyetlen megye, ahol nem a Fidesz győzött, egyenlőség alakult ki a megyei közgyűlésben, így sokáig közgyűlési elnököt sem sikerült választani. Már úgy volt, hogy új választásokat kell kiírni, amikor váratlanul az egyik Fidesz-listán megválasztott képviselő „színt váltott”, s a „megye üdvére” hivatkozva átállt, s megszavazta a szocialista elnökjelöltet, Sós Tamást. Azóta is rendre velük szavaz, s lényegében 21-19 arányban a szocik így bármit keresztül tudnak hajtani. Így történt ez kórházügyben is, s lehetünk ugyan hűvös kívülállók, szemlélhetjük érzelemmentesen az eseményeket, sugallhatjuk, hogy a „zembereket” kurvára nem érdekli, ki a működtető, csak az, hogy mielőbb meggyógyuljanak: aligha vitatható el a jobboldal jogos felháborodása a történtek miatt, s megkérdőjelezése minden lényeges közgyűlési döntésnek. Olyan ez lényegét tekintve, mint a nevezetes Gyurcsány-beszéd: tisztességes embernek akkor is fel kell(ene) háborodnia, ha egyébként minden rendben menne.
A kórházügyben ettől kezdve értelmes vita nem is folyhatott, s ebben a fő felelősség Sós Tamásé és a szocialista frakcióé. Nincs olyan jobboldali ember (szerintem szocialista sem) ugyanis, aki elhinné az átállt fideszes szánalmas magyarázkodását, miszerint a megye javát akarta: hogy aztán megvették kilóra, megzsarolták, vagy mi más történt, ez már az ügy szempontjából lényegtelen.
Az írás nem tért ki arra sem, hogy mennyire jogos vajon a kórházvédők félelme attól, hogy a HI valóban foglalkoztatni akarja-e őket. A cég természetesen minden dolgozó átvételét megígérte. De hogy számításaik szerint is „túlígérték” magukat, annak bizonyítékául álljon itt egy idézet: „Sós Tamás … kitért a Markhot Ferenc Kórház körül kialakult helyzetre. Szerinte ott követték el a hibát, hogy belekerült a szerződésbe az a kitétel, miszerint minden dolgozót átvenne a társaság. Olyan körülmények között született ez a passzus, amikor 200 ágy üresen áll a kórházban”(szept.9.): http://www.heol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=173581. Mit jelent ez? Hogy a HI-nek bizony le kell építenie, ha gazdaságossá akarja tenni a működést. Most átvenne mindenkit, de aztán olyan helyzetet teremtene, hogy a dolgozók egy része maga mondjon fel (így végkielégítést sem kellene fizetni számukra). S nem kétséges, hogy a legtöbbet a magasan kvalifikált, hosszú ideje dolgozó embereken lehetne megtakarítaniuk, vagyis leginkább ők számíthatnak a helyzetük tarthatatlanná válására. Így, hogy nem írnak alá, legalább a végkielégítésük biztosnak tűnik, ellenkező esetben ez sem garantált.
És akkor még nem beszéltünk azokról a szánalmas játszmákról, hogy milyen nemtelen eszközökkel igyekeztek hónapokon át „megdolgozni” az alá nem írókat; hogyan kapott a HI rendszeresen hosszabbítást minden lejárt határidő után, miért került az illetékes ÁNTSZ-től egy másikhoz az engedélyeztetési eljárás stb. Szóval, lehet, hogy mindez törvényes, talán még a szakmaiság sem csorbul, de hogy a történet gyomorforgató, az aligha kétséges.
