HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Márai Sándorról

2007.12.16. 14:54 sasika61

Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem, ha könyvet olvasok, a betűk valamilyen hangon szólalnak meg. Valószínűleg van egyfajta belső hallásunk, s amikor gondolkodunk, némán olvasunk, a szöveg életre kel, s az is valószínűnek látszik, hogy ez a hang többnyire a mi hangunk, legalábbis az a változata, amiként mi halljuk ( ez különbözhet a tényleges fizikai hangtól, ezt bárki tapasztalhatja, ha fölveszi a beszédét s visszahallgatja).

Már egy idő óta viszont azt tapasztalom, amikor Márait olvasok, ez a hang inkább hasonlít az apám volt hangjára. Ennek az okát nem tudom, gyanítom, hogy közrejátszhat a két ember közti külső hasonlóság: amikor először láttam az író fényképét, azonnal szembeötlő volt a fejszerkezet megdöbbentő hasonlósága, a szemek, az ajak stb.

Márait nagyon szeretem. Mostanában éppen naplóit, önéletírásait olvasom – újra. Lenyűgöz az a hallatlan tudatosság, amint folyton építi önmagát: alig van bejegyzése, amelyben ne számolna be aktuális olvasmányairól, az ezekről odavetett szilánkok pedig néha jobban eligazítanak, mint egy több oldalas tanulmány. Műveltsége, morális tartása, gondolati igényessége bármely konzervatív számára példamutató lehet, noha ő a konzervatív jelzőt nemigen vállalta volna, s általában is a politikáról nem volt túl jó véleménye. E tekintetben érdemes lenne végiggondolnia a Horthy-rendszerhez inkább pozitívan viszonyuló jobboldalnak, milyen lesújtó véleménye volt a korszakról az írónak.

Van azonban, amivel meglep. Ez a nagy író, jelentős gondolkodó, az utolsó polgár néha riasztóan egyoldalú. Miközben a városokról mint egy kultúra hordozójának fő színtereiről ír, s kijelenti, hogy csak a város az, amelynek az emberiség kultúráját köszönhetjük, ennek kapcsán szükségesnek látja az elhatárolódást a népi írók felfogásától, akik pedig a vidéki falvakról állítják ugyanezt. Ebből következnek azon sorai, melyben Illyésről, Veres Péterről ír bántóan szűkkeblű bírálatot, személyüket és művészetüket egyaránt nem kímélve, ráadásul itt általában jól működő értékítélete is kihagy: a két szerzőt semmilyen tekintetben nem lehet egy kalap alá venni. Talán a korszak népies-urbánus vitájában foglalt állást? Aligha, hiszen az ún. urbánusokról is megvan a véleménye
(„ kapcsolatrendszerükkel, műveltségükkel kívánják pótolni a hiányzó tehetséget”). Érdemes lenne utánanézni, hogy konkrétan mi ingerelte fel a népiek ellen, mert Illyés volt akkora író és tehetség, mint ő. Lehet, hogy Márai, a polgár, a városlakó nem látta tisztán, hogy a népi írók legjobbjai, a faluról, paraszti sorsból jöttek ugyanúgy megszenvedik a rendszert? Riasztotta, gyanúsnak találta harmadikutas politikájukat, s ő, aki rühellt mindenfajta diktatúrát, bennük bal- vagy jobboldali diktatúra lehetőségének képviselőit látta? A tényt érdemes rögzíteni: sajnálatos, hogy mennyire nem találtak egymásra ezek a közös bajoktól szenvedő, tehetséges, kiváló emberek.

Más módon lepett meg a Bárdossyról írtakkal. Bár történelmet is tanítok, nem vagyok történész, s rögzült bennem az a kép, hogy Bárdossyt mint háborús bűnöst kivégezték, amit többé-kevésbé megérdemelt. Ezzel szemben Márai meglepő együttérzéssel beszél a volt miniszterelnökről, kiváló jellemnek tartja,  a tárgyaláson tanúsított magatartását példamutatóan férfiasnak, kivégzését bűnnek. A Márai által megrajzolt arcél figyelmezet, milyen felületesek néha / gyakran  ismereteink.

Idézi egyetértőleg a kivégzett miniszterelnök utolsó mondatát: „Istenem, mentsd meg hazámat ezektől a bitangoktól.”…

 

2 komment

Címkék: márai népiek bárdossy

fuggoagy.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://sasika61mondja.blog.hu/api/trackback/id/tr63265854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fehér Judit 2007.12.17. 13:23:24

Csókolom Tanár Úr!

Én is szeretem Márait, bár bevallom hősiesen, hogy kevesebbet olvastam Tőle, mint kellene, de az első benyomás, majd a tapasztalatok meggyőztek. És meggyőződtem azóta még sok mindenről, bár ami most legfőképpen ide kapcsolódik arról, hogy Tanár Úr semmit sem változott, és ez megnyugtató. Igazából ezen bejegyzés, majd a többi is megfogalmazta bennem azokat a mondatokat, amiket anno a gombavatós beszédemben kellett volna elmondanom, de akkor nem voltam elég érett azok megfogalmazásához, illetve nem is láttam tisztán azokat. Tanár Úr az egyetlen komolyan őszinte ember az eddigi tanáraim közül. Beleérteve a főiskolai/egyetemi oktatókat is. Talpig ember, őszinte, nem azt tetszik mondani, amit hallani akar az ember, hanem az igazat, a tényt, a valóságot. És ezzel tetszett bennünk, bennem mély nyomokat hagyni. Mai napig meghatározó élményem az a nyolc év.
Ez nem valamiféle "nyalás" akarna lenni, hanem egy gondolat, amit le kellett írnom. És ezt kellett volna 2000. december 12-én elmondanom.

Minden jót, és csak így tovább!:))

Judit:)

dr. Varga Nóra 2007.12.18. 11:05:47

Kedves tanár úr!
Én a legelső bejegyzést olvastam igazán örömmel. Az emlékeztet arra az emberre, akit kedveltem, pontosabban azokra a tulajdonságaira, amik miatt szeretni lehet egy embert.
Talán azért is az első, mert nem szeretek politizálni. Mert nem tapasztalltam annyit, hogy teljes képem legyen arról, amiről beszélek, és mert azt hiszem, amíg nem szolgálunk megoldással, addig kár róla beszélni, csak felbosszantja magát az ember. Ugy milyen hibás hozzáállás!:)
Én a "másik oldalról" sok mindent máshogy látok, mint a tanár úr, vagy lehet, hogy inkább nem is máshogy, csak nem olyan sarkosan. De ez nem is fontos. Kívánom, hogy egyszer a tanár úr legyen a legolvasottabb blog író!

Üdvözlettel:

dr. V.N.