Elöljáróban két történet.

Amikor a kislányom óvodás volt, egy alkalommal, amikor az óvodai díjat kellett befizetnem, egy gyönyörű fekete Volvo állt meg előttem. Jól öltözött hölgy szállt ki belőle, udvariasan előre engedtem, végül a gazdasági irodában újra összefutottunk, fizetett ő is. Hallottam az összeget, én is előkészítettem nagyjából ugyanannyit. Mondta a gazdasági vezető az én díjamat, meglepve hallottam, hogy én kétszer annyit fizetek. Kérdem tőle, miért, ő természetes hangon közölte: a hölgy 50%-os kedvezményt kap.

A másik történetem egy gázszerelőről szól. Szokásom, hogy fűtési szezon előtt átnézetem a kazánunkat. Legutóbb is így történt, augusztus végén. Kijött a szerelő, belenézett, megjegyezte, hogy ő még ilyen tiszta kazánt nem látott, megmérte, hogy nincs-e valahol szivárgás, kb. 10-15 percet volt ott, majd elkért tőlem számla nélkül mintegy 12 ezer forintot.

A két történet még véletlenül sem adómorálunk illusztrációja – bár annak sem utolsó - , hanem annak kapcsán jutott eszembe, amit Dobrev Klára a helyi tv-ben nyilatkozott ( legutóbbi posztom is róla szólt). Kifejtette, milyen igazságtalan, hogy egyetemista tanítványai között túlsúlyban vannak a jómódú diplomás szülők gyermekei, a szegény sorból származó gyerekek alig jutnak be egyetemre, s épp azért lenne jó a tandíj, hogy ezt megváltoztassa.

Okfejtéséből érezhető, hogy az MSZP kampányához igazodva egyenlőségjelet tesz diplomás és gazdag között, vagyis aki diplomás, az mind tehetős.

Én még soha nem panaszkodtam a béremre, most sem teszem. Tudom, hogy milliók vannak rosszabb helyzetben nálam, nálunk, de Klára asszony logikája s vele együtt az ugyanezt sulykoló kormánykampány velejéig hazug.

Mi is lenne, ha bevezetnék a tandíjat? Nem fizetnének a hátrányos helyzetűek. Ki a hátrányos helyzetű? Aki ezt papírral igazolja. Ezerszámra tudna hozni bárki a fent leírt esethez hasonló történeteket: a Volvóval járó hölgy gyereke nyilván hátrányos helyzetű lesz, éppúgy, mint a minimálbéres gázszerelőé. Amíg olyan az adómorál, amilyen, addig jövedelemhez kötni bármit is azt jelenti, hogy az egyébként is tisztességesen adózó állampolgárokról húzunk le újabb bőrt.(Ugyanez volt a Bokros-csomagnál, amikor mi, gazdag pedagógusok, már a családi pótlékból is kiszorultunk.)

Mondhatnánk erre, hogy tanuljon úgy az a gyerek, hogy bekerüljön a legjobb 15%-ba. Erre azt mondom én, hogy a 15%-on felül van egy jelentős csoport, aki mondjuk nem 4,5, hanem csak négyes körüli, esetleg 4,4. Ő már jogosan fizet?Aki járt egyetemre, tudja, hogy kivételektől eltekintve, a legjobb eredményt elérők és a legtehetségesebbek között nincs egyértelmű megfelelés, s hogy egy-egy jegy sok olyan, tanulón kívüli körülményen is múlik, ami tandíj esetén százezres veszteséghez vezethet ( szerencse, tanár hangulata, kihez kerül vizsgázni stb.)

A kormánypárti érvelés mögött valójában társadalomfilozófiai tartalmak rémlenek fel: a baloldal történelmi hagyományokra támaszkodó értelmiség – és középosztály-ellenessége.

Igazából a tandíj azt a nyíltan fel nem vállalt célt szolgálja, hogyan lehetne mihamarabb megfojtani az értelmiséget, lesüllyeszteni a középosztályt a segélyezettek szintjére, s mindezt azért, hogy ne legyen társadalmi erő, mely tartós uralmuknak útjában állhat.

A többi csak mese, hablaty. Ha van egy kis eszük a baloldali szavazóknak, belátják ezt.

(Nem fogják.)