„Befejeződött a Révész Máriusz feljelentése nyomán indult nyomozás. Az ügyészség szerint a volt országos és a volt budapesti rendőrfőkapitány nem követett el bűnpártolást 2006 őszén. A fideszes képviselőt bántalmazó rendőröket annak ellenére nem sikerült azonosítani, hogy egy videofelvétel is előkerült a történtekről.”- http://index.hu/politika/belfold/mariusz9623/

„Tűzdelt Ügyészség!

A’ nem úgy vót! Révész Mari vagy mi a bánat, Marijus – ilyen hülye névvel hogy lehet élni, ezért még számolunk - feljelentésének egy szava sem igaz. Nevezett egyént senki nem verte meg. Legalábbis közülünk, de egyébként sem. Mi szeptember óta kinn sétálgattunk az utcán, hogy elrettencsük a bűncselekményt elszándékozni követőket, így vót ez október 23-én is, amikor a nagy októberi szocialista forradalom ünnepén biztosítottuk a közrendet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagy nyüzsgés van az utcán, odamentünk, s láttuk, hogy bajtársaink csodálkozva mesélik, mit tapasztaltak: hirtelen, minden előzetes felszólítás nélkül eléjük esett az égből egy civil, majdnem agyonütve az egységet. Nem tagadom, hogy először azt gondoltam, jól fejbe kéne sózni a „sűrített marxizmussal”, de nem tettem, hanem egy ismeretlen kollégámmal, Kovács István tizedessel, hátra kísértem a Síp és a Dohány utca kereszteződéséig. Orvosho’ nem vittük, mert  akkor már nem vérzett a feje, csak az inge volt olyan furcsán piros, de hát a forradalom ünnepe van vagy mi az isten, nem?, mért nem lenne az inge piros?”

„ Az ügyész úr által említett napon csodák sora történt. Én pl. reggel arra ébredtem, hogy hirtelen elfelejtettem az összes kollégám nevét és arcát. Amikor kivezényeltek bennünket, meg is kértem a parancsnokomat, hogy mutassa meg, ki az, akit semmiképp nem szabad megverni – nem mintha mi valaha valakit is bántani akarnánk -, na ő mutatott egy képet, keskeny arcú, rövid barna hajú, vékony szájú és szemüveges volt, rajta kívül mindenkit megverhettünk volna, de csak volna, mert mi kérem senkit nem bántottunk. A csodák azonban folytatódtak. Megyünk az utcán, egyszer csak egy tonfa magától kinyúlt a sorból, elkezdett pörögni, mint a gázóra, valakit megütött, akit gyorsan behúztunk a sorfal mögé, nehogy bántódása essék, a tonfát meg alig tudtuk megállítani, ennyire emlékszem.”

„ Mi kérem nem verhettük meg a nevezett civil képviselő urat, mert nekünk nincs viperánk, márpedig sérülései viperától erednek. Hogy pedig nincs viperánk, azt Gergényi parancsnok is bizonyíthassa, ő szokta ugyanis mondani bizalmasan a mellékhelységbe menet, hogy fiaim, lecsapolom a viperámat, nehogy valaki elővegye a gyíkját, mert annak annyi. Nekünk tehát nincs viperánk, nekünk csak gyíkunk van, az meg nem harap.”

„Nálunk történetileg úgy alakult, hogy a gyakorló ruhánkra nem szoktunk rakni azonosítót, mert leesnek, s csapaterősítésben intézkedünk, sok időt venne el a megkeresésük. Nem volt parancs tehát arra, hogy ne viseljük, egyszerűen ez volt a szokás, az a sok hozzánemértő civil, aki a törvényben elrendelte viselésüket, sose lépett még fel csapaterősítésben, nem tudják mi az, hogy intézkedni egy éles helyzetben, ugye.”

„Jönnek itt nekem ezzel a videóval. Mit bizonyít ez? Látszik rajta, hogy éppen veri valaki közülünk?Mi csak érdeklődünk a képviselő úrtól, hogy hogy telt az ünnep, mi volt az ünnepi ebéd, kapott-e jutalmat, ilyenekről beszélgettünk, ezt bárki láthassa, akinek van még legalább fél szeme..”