Amitől az egri kórházvédők tartottak, az bekövetkezett: a HospInvest csődje nyilvánvalóvá vált azok előtt is, akik eddig még hittek benne.
Jól van ez így. Az igazság, ha késve is, általában felszínre kerül. A triumfálás azonban szükségtelen az én részemről is, de nem ajánlom a kórházvédőknek sem, noha a pokolba kívántuk/kívánjuk a HospInvestet éppúgy, mint az egri kórházat nekik juttató megyei szocialista képviselőket.
Nem győzelmi ünnepet kell ülni, ezt intézzük el magunkban, legyünk belül elégedettek, hogy igazunk volt, de közben őrizzük meg nyugalmunkat, és főleg ne bántsunk senkit fölöslegesen.
Elsősorban azokat nem, akik aláírtak, ilyen-olyan indokkal. Még azokat sem, akik mindezt nem megélhetési kényszerből tették, hanem hittek a HI „új egészségügyi kultúrájában”. Egyetlen neheztelő szónak sem lenne szabad elhangzania irányukba: ők így gondolták jónak, az alá nem írók pedig másképp. Akármi fog történni, nem az aláírók a hibásak.
Ugyancsak nem kell foglalkozni a HI-vel, egyelőre. Kár az időt rájuk vesztegetni: ha majd rendeződik a kórház-ügy, lezárulnak a bírósági eljárások, ráér azután felelősségüket vizsgálni.
Az ügyben a legnagyobb bűnt ugyanis nem ők követték el, hanem a megye szocialista vezetői, élükön Sós Tamással. Most velük kellene megegyezni, mivel a kórház a privatizálása előtt megyei tulajdonban volt, s ha a HI végleg becsődöl, a megyét terheli az ellátási kötelezettség. Minden kiegyezés alapja Sós Tamás lemondása. Menthetetlen bűnt követett el, vagy tudta, hogy a HI milyen anyagi helyzetben van, vagy nem járt el kellő gondossággal. (A téma politikai szálát: a HI feltűnő kötődését az MSZP-hez most nem is említem.)
Mégis velük, a szocialistákkal kell kiegyezni, felelősségüket nem tompítva. A város (Eger) már korábban bejelentette, hogy részben átvenné a kórház működtetését: sürgősen tárgyalásokat kellene indítani a megye, a város, a kórházvédők és a jelenleg is a kórházban dolgozók bevonásával. A HI-t ki kell zárni ezekből még akkor is, ha még ők vannak „házon belül”. Ugyanis a jövőre kell készülni. A négy felsorolt félnek, de főleg a megyei és városi vezetésnek kész forgatókönyvvel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az első adandó alkalommal visszavegyék a kórház működtetését.
Mindez a szocialistákon múlik. Mernek-e vajon szakítani megrögzött gyakorlatukkal, belátják-e, hogy hibáztak, tévedtek, tudnak-e bocsánatot kérni a munkanélkülivé lett 600 családtól? Ha nem teszik meg, úgy fognak járni, mint pártjuk a nagypolitikában: rájuk ég a szégyen, ráadásul úgy, hogy semmit nem oldottak meg. A Parlament azonban messze van, kordonok védelmében a nagypolitikusok mindezt megtehetik (?). Itt azonban nincsenek kordonok, s elkerülhetetlen, hogy egy-egy megyei szocialista képviselő kilépjen az utcára.
Ha nem akarnak örökre lesütött szemmel járni, most lépniük kellene. Így legyen!
