Nem lesznek tabuk, nincsenek szent tehenek – közli címében egy tegnap megjelent írás az Indexen, lényegében közös áldozathozatalra szólítva fel a nyugdíjasokat, munkavállalókat, közalkalmazottakat (http://index.hu/velemeny/olvir/nncssztthn/.)
Alighogy megjelent a cikk, nem sokkal később már olvashattuk a Kormányszóvivői Iroda tájékoztatóját, hogy válság ide vagy oda, a kormány a nyugdíjakat jövőre is a svájci index alapján emeli 3,9 %-kal. Ezek szerint mégis vannak érinthetetlen társadalmi csoportok. Minő véletlen, éppen az a kör, amelyre az MSZP nagy befolyással van. És itt veszti értelmét a további diskurzus a kormánnyal, az ugyanis nem tud/ nem akar kilépni a megszokott rítusaiból, hogyan várja el akkor, hogy más társadalmi csoportok lenyeljék megszorítások keserű piruláját?
De ne bántsuk a nyugdíjasokat. Igen nagy részük sajnos rászorul erre a 3,9 %-ra is, a kormány legfeljebb azt jelezhette volna egy gesztussal, hogy hajlandó differenciálni, s pl. a minimálbérnél magasabb nyugdíjakat egyelőre nem emeli (erre tett javaslatot az eredeti Index-cikk) Ne bántsuk a nyugdíjasokat azért sem, mert nem személyesen ők követelték ki az emelést. Biztos vagyok benne, hogy közülük sokan hajlandók lennének az erről való lemondásra (hiszen mást sem tesznek évek óta: lemondanak gyermekeik, unokáik javára).
Harmadrészt ne bántsuk őket azért sem, mert az igazi szent tehenek nem ők, hanem a politikai osztály tagjai.
Áldozatot az kérhet, aki erre maga is hajlandó. Ha pl. az ún. „politikai elit” elszánná magát, hogy nagyon gyorsan törvényt hoznak a képviselők számának megfelezéséről, ha azonnal felszámolnák az önmagában sem kevés, de annál irritálóbb kiváltságaikat (pl. számla nélküli költségtérítés), s általában is szerényebben viselkednének, nos, akkor talán kérhetnének áldozatot. Akkor is csak félve, mert hát nem igazán elegáns megoldás nadrágszíj-megszorítást követelnie annak, aki a többszörösét keresi, mint akitől a lemondást várja. Engem pl. kifejezetten felbosszantott Demján szombati beszédének az a része, amikor bérbefagyasztást követelt, ő, akinek csak tavaly 40 milliárddal nőtt a vagyona.
Szombaton hallottam Bencze Izabella (a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese) felszólalását - itt volt Egerben a kórházvédők nagygyűlésén. Elmondta, hogy a magyar pénzvagyon több mint 40%-a 300.000 ember birtokában van. Nem egészen 60%-án osztozunk tehát csaknem tízmillióan. Én hajlandó vagyok lemondani a 13. fizetésemről, erről a mintegy 70 ezer forintnyi (nettó) összegről. Nem venném szívemre, hogy emiatt omoljon össze a költségvetés. De arányaiban ugyanekkora áldozatot másoktól is elvárok: Demjántól Dávid Ibolyán át Surányi Györgyig: mindenkitől, aki a pénztárcámban szeretne turkálni.
Az utolsó 100 komment: