Egy középiskolás diák számára talán a legnagyobb szakmai siker, ha bejut az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) döntőjébe, netán ott is valamilyen tekintélyt parancsoló helyezést ér el. Az új, kétszintű érettségi rendszer is díjazza ezt a teljesítményt. „Az 1-10. helyezésért 80 pont, 11-20. helyezésért 50 pont, 21-30. helyezésért 25 pont adható legfeljebb egy tárgyért, amennyiben az érettségi pontot adó tárgy az adott szakon”: http://www.felvi.hu/bin/content/dload/fft2008/1sztabla.pdf. Ez a kissé nehézkes megfogalmazás azt jelenti, hogy akkor jár a többletpont, ha a diák olyan területen kíván továbbtanulni, ahol a kötelezően előírt érettségi tárgyak közt szerepel az is, amelyből a sikert elérte. A felsőoktatási intézmények általában meg is adják ezeket a többletpontokat, a művészeti képzés kivételével (építő-, ipar-, képző-, színház-, film-video-, zeneművészet).
Ennek majdnem mindenhol megvan a logikája: egy kivételével (rajz és vizuális kultúra) nincsen olyan tantárgy a középiskolában, amely szorosabban kapcsolódna az adott szakterülethez, továbbá méltányolható, hogy a művészeti területeken másra kíváncsiak, mint amit az OKTV-versenyek mérnek.
Ez a kivétel azonban mégis fáj. Különösen azoknak a tanulóknak, akik sikert érnek el. A rajz és vizuális kultúra tárgyból ugyanis van OKTV, ennek eredményét azonban nem veszik figyelembe a képzőművészeti felsőoktatásban. Holott – mint minden ilyen szintű versenyen – a diákoknak sokoldalú, összetett feladatokat kell megoldaniuk, amelyben egyaránt mérik tárgyi tudásukat és rajzkészségüket. Aki itt az első tízbe bekerül, nagy valószínűséggel tud annyit minden tekintetben, mint az intézmények által a gyakorlati vizsgán kiválasztottak.
De még egyszer leszögezem, hajlanék elfogadni, hogy fenntartsák maguknak a kiválasztás jogát. Akkor viszont fölmerül a kérdés: nem kellene-e valahogyan kárpótolni a rajz és vizuális kultúra OKTV-n sikeres tanulókat, hiszen nyilvánvalóan hátrányban vannak a többi OKTV-s diákokhoz képest? Például úgy, hogy nekik a sikeres szereplést elfogadják középszintű érettséginek (korábbi években volt erre példa), hogy legalább ne kelljen az arra való felkészüléssel időt vesztegetniük. (A középszint ebből a tárgyból is alacsonyabb szintet jelent az OKTV-hez képest, tehát aki az utóbbin eredményes, az az előbbit is teljesíteni tudja, de akkor is időt veszt a felkészüléssel.)
Hogyan motiválja így egy rajztanár a diákjait?
Amikor ilyen szerencsétlen megoldásról hallok, mindig Hajnóczy Pétertől az Ösztönző elem című novellája jut eszembe. A történet egy könyvkötészetben játszódik a szocializmus világában: egyik nap az vezet a kiváló teljesítményhez, hogy egy vékony, egyszálbél fiú óriási adagot „termel” a WC-csészébe, aminek csodájára járnak, ami meg s moccant, ha le akarták húzni, s amit végül piszkavassal kellett szétverni – de ez az „élmény” annyira feldobja szürke hétköznapjaikat, hogy aznap a műszak kiválóan dolgozott a kötészeten.