Miután a miniszterelnök kilétének kérdése „sikeresen” megoldódott, továbbá eldőlt az is, hogy az MSZP elnöke Lendvai Ildikó lett, a sajtó (és persze elsődlegesen a politika) újabb gumicsontot lökött a nagyközönség elé. Nyilván úgy gondolták: nagyböjt van, rágcsáljatok még egy kicsinyég, a jövő héten egyébként is zabálhattok két pofára. Mármint a jó húsos, cupákos hírekből.
A nagyhétre az jutott, hogy ki lesz miniszter az új kormányban.
Katonakoromban Hódmezővásárhelyen volt egy tiszt, akinek sokszor idéztük mondását. Ha meglátott egy látszólag céltalanul mászkáló honvédet, azt kérte: Ön, honvéd elvtárs, jelentse, milyen poszton mozog itt!
Ez korunk fő kérdése ma is: hogy Draskovicsnak mennie kellene, de nincs jobb, aki elvállalja; hogy Békesi a tavasz tizenhét pillanatáról beszélgetett pusztán Bajnaival, semmi másról; hogy mi lesz Veressel, megtartja-e pénzügyi tárcáját, vagy fejlesztési miniszter lesz; hogy Oszkó vállalja-e vagy sem; hogy Kiss Péter megy vagy marad, s ha marad, akkor milyen poszton fog mozogni stb.
Nézzünk már magunkba: hányan rágják a körmüket, hogy Szűcs Erika megy vagy marad? Nem mindegy?Ugyanaz a brancs lesz, mint ami eddig volt, legfeljebb a sakktábláról eltüntetnek egy-egy parasztot, aki tisztnek érezte magát, vagy becserélik egy erősebbnek látszó bástyára: a bábuk változatlanok és továbbra is bábuk maradnak. Mindez nagyon nem érdekel.
Szerintem az országot sem. Túl akarjuk élni őket, ez az egy, ami fontos. Húzzuk ki valahogy ezt a legfeljebb egy évet, aztán húzzanak mindannyian a sunyiba.
Ez az egy érdekel.
