Senki nem tévedhetetlen.
Gondolom, van néhány olvasóm, aki úgy véli, még az Isten is tévedhet, s erre bizonyítéknak látja, hogy létezem, blogot vezetek stb.
Én is tévedhetek: elfogult vagyok bizonyos irányban – nem tagadom -, előfordult, hogy itt a blogon is ellenőrzés nélkül közöltem valamilyen információt, amiről később kiderült, hogy nem igaz vagy nem úgy igaz.
Remélem azonban, hogy olyan nem fordul elő velem, mint Ónody-Molnár Dórával, aki a Népszabadságban közölt mai írásában szinte mást sem csinál, mint jobbik esetben téved, rosszabb esetben csúsztat, hogy megideologizálja a leendő Bajnai-kormány megszorító intézkedéseit. Írásának külön pikantériája – s egyben az újságszerkesztés nívóját is mutatja – hogy maga a Népszabadság is közölt éppen ma egy olyan írást, amelyben akaratlanul is cáfolják Ónody kisasszony egyik lényeges állítását.
„Nincs” – állítja címében a hölgyemény, s nekikezd érvelni, hogy miért helyénvaló, hogy a családtámogatásokat korlátozzák, a nyugdíjakat, a közszféra béreit csökkentik. Valójában azonban csak az első érdekli, utóbbiakról éppen csak odavet egy megjegyzést.
Első állításában kifejti, „ Tudható például, hogy az egyetemekre (sajnos) szinte kizárólag a középosztály gyerekei járnak. A diplomaosztóig fizetett családi pótlék azt jelentette, hogy a közösből több jut azoknak, akiknek eleve több volt. Megszorítások idején indokolt lehet ezért a jogosultsági korhatár csökkentése.” (Kiemelés tőlem.) Itt téved először: a családi pótlék egyáltalán nem jár a diplomaosztóig. A tervbe vett, 23. évhez kötött korhatár csökkentése azokra vonatkozik, akik általános iskolai, középiskolai, szakiskolai tanulmányokat folytatnak, nekik jelenleg annak a tanévnek a végéig jár a pótlék, amelynek időtartama alatt betöltik a 23. életévét . Ez ugye nem diploma, kisasszony?
Az már megítélés kérdése, hogy magát a pótlék alanyi jogosultságát át kell-e alakítani, erről ő nem ír, de más érveléséből valószínűsíthető, hogy ezt is helyeselné. Ebben is vitatkoznék vele, de mivel itt nem állít e tekintetben semmit, ezt hagyom.
Másik lényeges állítása: „A közhiedelemmel ellentétben a gyes összege és időtartama, illetve a szülési kedv között nincs szoros összefüggés.” Itt lőtt öngólt a Népszabadság: Rövidebb gyes, kevesebb gyerek címmel közölnek egy cikket, Ónodi-Molnáréval együtt, amelyben cáfolják, hogy ne lenne a kettő közt összefüggés. Egy felmérésre hivatkozva közlik: „Az anyák 86 százalékát befolyásolná a gyes és a gyed lerövidítése abban, hogy hány gyereket vállalna még.”
Most akkor mi a lap álláspontja, vagy annyira nyitott a lapszerkesztés, hogy a dadaista Barta Sándor szellemében vallják: „bárkinek bármikor bebizonyítom a magam és ellenfelem igazát és az ellenkezőjét is, mert mindennek az ellenkezője is igaz.”
