Vegyes érzelmekkel olvasom, hogy a VDSZSZ újabb sztrájkot kezdeményezett április 30-ára: „Az érdekvédelmi szervezet felhív minden munkavállalót: aki nem ért egyet a kormányzati csomagban szereplő megszorításokkal, csatlakozzon a vasutasokhoz, és éljen törvény adta lehetőségével” (Index).
A megszorításokkal gyaníthatóan nagyon keveset értenek egyet, ők is leginkább addig, míg másokat érint: a vállalkozó szívesen húzna a közalkalmazott nadrágszíján és fordítva, azonban ha a magunkéról kell lemondani, akkor már alábbhagy a lendület. Vagyis elvileg érzékeny fülekre találhat az általános sztrájkra való felhívás, de aki csak kicsit is ismeri a „magyar néplélek” természetét, annak tudnia kellene, hogy ebből sem lesz semmi. (A kormányzók persze ismerik, és vissza is élnek vele, de ez más kérdés.)
Nem lesz, mert nem szeretünk sztrájkolni, még akkor sem, ha arra volna okunk. Ilyenek vagyunk, ilyenné váltunk. Szeretünk morogni, anyázni, kuruckodni, de országos méretekben mozdulni, azt nem nagyon: félünk is – most, a nagy elbocsátások idején főleg -, no meg lusták is vagyunk. Nem szeretjük továbbá, ha akár jó ügy érdekében, korlátoznak bennünket bármiben is, pl. a mozgásban.
Április 30-a nagyon sok középiskolában a ballagás napja. Legyünk őszinték magunkhoz: ha valaki nem jut el aznap a vasutasok miatt oda, ahova akar, nem azt fogja mondani, hogy „Ez a szemét Bajnai!”, hanem azt, hogy „Már megint ez a szemét Gaskó!” Mindegy, hogy valójában a vasutasok érte is sztrájkolnak (legyünk jóindulatúak), azt a kicsiny agyi műveletet, hogy elvonatkoztassanak a sztrájkot hirdetők személyétől a sztrájkot kiváltó személyekig, kevesen hajlandók megtenni. Ráadásul, ha nem vagyunk jóindulatúak, akkor bizony a VDSZSZ-en és Gaskón is találhatunk jócskán fogást, ezt most én nem teszem meg, csak jelzem, hogy hitelességi problémák itt is előfordulhatnak.
Hogy mi lenne a társadalmi ellenállás megfelelő formája, amit én is szükségesnek tartanék, azt persze én sem tudom, így aztán talán nem sok jogom van bírálni sem mások szándékait. Ezért vegyesek az érzelmeim. Látom a mostani szándék csődjét, de megoldásom nincs.
Kínomban teszem a javaslatot, hogy sztrájkoljunk inkább másnaptól. Garantált lenne a siker, s a közszolgálati rádió nem mondhatná, hogy 25 ezren sztrájkoltak - ma ennyire becsülték (le) a Hősök terén megjelentek létszámát. Május elsején ugyanis csaknem az egész ország távol marad a munkahelyektől. Utána meg jön a hétvége: háromnapos általános sztrájk, ez már igen…
