Tanár vagyok, tehát eleve konzervatív, mert hiszem, hogy vannak állandó értékek, amelyeket mint hagyományt közvetíteni kell.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában….
Hiszem, hogy a demokrácia, liberalizmus, szocializmus az emberi természettel nem összeegyeztethető eszmék;
Hogy ezek végső soron az európai civilizáció pusztulását eredményezik, fizikailag a kihalást, szellemi leépülést;
Hogy az ellenük való védekezés a kezükben levő hatalmi eszközök ( gazdaság, média stb.) miatt reménytelen küzdelem;
Hogy mint akik végvárakat védtek a biztos vereség tudatában, csak annyi reményünk van;
Hogy aki gyermeket vállal ( nekem négy van ), előre látható veszélynek teszi ki őket;
Hogy mindez hatványozottan igaz országunkra;
Hogy bármely politikus, aki az ellenkezőjét állítja, csak azt akarja elérni, hogy legyen még olyan „lakossága” az országnak, mely kifosztható;
Hiszem, hogy kollektív megváltás semmilyen formában nem létezik, csak egyéni életstratégiák vannak;
Hogy nincs társadalom, amelyre hatással lehetünk, csak Péter és Pál van, akiket viszont szerethetünk és meggyőzhetünk;
Hogy az egyéni, személyes példa többet ér ezer hazug lózungnál, s ennek megfordítottja is igaz: egyetlen hamis cselekedet lerombolhat évek alatt felépített nimbuszt is;
Hogy az egyetlen lehetséges magatartás az, amit az egyáltalán nem konzervatív Voltaire megfogalmazott: „Műveljük kertjeinket!”;
Hogy bár konzervatívnak érzem magam, fenntartom azt a jogomat, hogy bármely más, eredetileg nem ilyen szellemiségű gondolatban, magatartásban higgyek, mint amilyen a szolidaritás, az elesettek megsegítése;
Hogy az emberek csak Isten előtt egyenlők, semmilyen más téren nem, s éppen ezért aki önhibáján kívül kerül hátrányba, pusztán születése okán, az minden segítséget megérdemel, hogy kapjon még egy esélyt;
Hogy ennek az esélyteremtésnek az oktatás lehetne a terepe, ha nem szállták volna meg liberális terrorbrigádok az irányító központokat;
Hiszem, hogy az esélyteremtés azt is jelenti, hogy a kiváló születési adottságokkal rendelkezőknek is biztosítani kell kibontakozásuk keretét, mely nem lehet más, mint az elitképzés, amely ma szitokszó a fent említett brigantik szájából, miközben saját gyerekeiket nyilván nem a bátonyterenyei kisegítő-felzárkóztató-deszegregált stb. iskolába járatják, hanem a Lauder Javnéba vagy ilyen helyekre.
Mást is írhatnék még, de udvarias is vagyok esetleges olvasóimmal szemben: valamilyen képet ennyiből is meg lehet rajzolni.
Ha velem jöttök, veletek megyek.
