Ma délelőtt egy nagyon izgalmas beszélgetés volt a Kossuthon (legújabb nevén MR1-en).
Zsolnai László, a Corvinus Egyetem tanára a buddhista közgazdaságtant ismertette. Már maga a szószerkezet önmagában is figyelemre méltó, az általa elmondottak pedig nagyon meggyőzőek voltak.
Csak néhány elemet emelek ki. Nemzetközi kutatások vizsgálták a GDP és a boldogság érzetének összefüggését, s arra az eredményre jutottak, hogy kb. egy főre eső 15000 dollár GDP szükséges, hogy a mai világban az emberi boldogságérzet kiteljesedhessen, az ettől magasabb adat nem növeli az emberek „boldogságszintjét” ( a mai magyar adat 13 000 dollár körül van).A megállapítása azért volt meggyőző, mert nem azt hirdette, hogy hagyjunk fel mindennemű gazdasági tevékenységgel, s egy tál rizs megszerzése legyen mindennapjaink legfőbb célja, hanem egyrészt elismerte, hogy a pénz egy bizonyos szinte igenis boldogít, vagyis szükséges feltétel, de azt is kijelentette, hogy ez a szint limitált.
Kitért ugyanakkor még ennek a 15000 dolláros szint globális következményére is. Kijelentette, hogy a mi ennél is alacsonyabb GDP-értékünk is kétszerese a Föld ránk eső erőforrásainak, ahogy ő fogalmazta: a magyar ökológiai lábnyom is kétszeres.
Ennek kapcsán kitért az autóhasználatra, mely szerinte nagymértékben hozzájárul a lábnyom növekedéséhez, használatának korlátozása pedig fölöttébb célszerű lenne. Nekünk van autónk, de nekem nincs jogosítványom, feleségem vezet, nem is érdekel a dolog, évente 5-10 alkalommal ülök autóba, kerékpárral vagy gyalog közlekedem, hosszabb utakra pedig tömegközlekedéssel. Elképesztő viszont, hogy már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel, vagy a benzinárak alacsonyak ( ezt én sem gondolom komolyan), vagy a tömegközlekedés aránytalanul drága.
Az egészben persze az a legtanulságosabb, hogy nagyjából mindenki tudja, hogy erőforrásaink mennyire végesek, hogy radikális változásra lenne szükség, de tömegméretekben, százmilliós nagyságrendben senki nem hajlandó a személyes érintettségét tudomásul venni, s ennek megfelelően cselekedni. Úgy látszik, kell valamilyen világméretű katasztrófa (energiahiány stb.), míg végül az emberiség tudatára ébred felelősségének.
Jó lenne ezt már nem megélni.