Tegnap egy közösségben, ahová tartozom, élénk vitát váltott ki a zérótolerancia és a misebor kapcsolata. Nem mondhatnám, hogy megleptek a reakciók. Várható volt, hogy sokan ezt az alkalmat (is) kihasználják, az egyházak iránti alig leplezett gyűlöletük kifejezésére.

Szögezzünk le néhány dolgot:

1)      Én is támogatom, hogy aki vezet, az semmilyen mennyiségű alkoholt ne fogyasszon. Az „ alkoholos befolyásoltság” miatti statisztikák meggyőzőek. ( Nyilván nincs kimutatás róla, de kíváncsi ennék, ezek hány százalékát okozták papok, sejtésem szerint erősen a nulla felé közelítene az arány.)

2)      Helytelennek tartom az egyházi kérést, taktikailag. Az egyházi vezetőknek tudniuk kellene, mekkora agymosás folyt, folyik velük szemben. Minden ilyen megnyilvánulásuk csak arra jó, hogy mint Pavlov kutyájából a csengő az evési ingert, úgy váltsa ki egyesekből az effajta kérés az egyház- és vallásellenesség reflexét. Vak, aki ezt nem látja, még akkor is, ha egyébként tekintélyes egyházfi.

3)      Elképesztő butaságról, érzéketlenségről tanúskodnak, akik azt javasolják – saját fülemmel hallottam -, hogy a bort helyettesítsék mással, pl. teával vagy szörppel. A javaslat legalább annyira vallásgyalázás, mint Mohemedet úgy ábrázolni, amint éppen egy féldisznót zabál.

4)      Mivel tehát a társadalom nem tolerálná a kivételt, egy egészen egyszerű, szerintem kivitelezhető javaslattal élnék: az autót vezesse valaki a hívek közül. Mivel itt nem nagy távolságról lenne szó, nem hiszem, hogy ne lenne vállalkozó, aki rászánna egy órát.

Az istenben nem tudok hinni, e tekintetben nem vagyok vallásos. A kereszténység világi vonatkozású törvényeit azonban – gyarló emberként ezt sem mindig – igyekszem betartani. Történelemtanárként viszont tudom, hogy milyen alapvető szerepe volt és van az egyháznak kultúránk megteremtésében, megmaradásában. Hiszek tehát az egyházban, épp ezért egyaránt bosszant, ha méltatlanul támadják, de az is, ha átgondolatlan megnyilvánulásaikkal erre okot adnak.