No nem az, amit aggódó szépasszonyok újságolnak örömmel titkos szeretőiknek…, de ami megjött, mégiscsak újság: a kormány Tájékoztató a megújuló Magyarországért című kiadványa.
Mit mondjak, csak erre vártam, most már felhomályosodtam…A Tájékoztató hemzseg a ferdítésektől, féloldalas információktól, az „igazság nem teljes körű kibontásától” ( csak egy példa: szépen mutató oszlopdiagram jelzi a családi pótlék emelkedését 2001 és 2008 között, ami önmagában igaz, épp csak „kifelejtődött”, hogy ezen szakaszban 2005 végéig létezett a gyermekek után járó adókedvezmény).

Ami azonban a leginkább megfogott, az a tandíj ügye.

 Előrelépés, hogy ezek szerint már a kormány szerint is van/lesz? tandíj, mert eddig gyakran eufemizálták fejlesztési részhozzájárulás néven, mégiscsak jobb a gyereket nevén nevezni, nem élünk ugye az őskorban, amikor bizonyos dolgok megnevezése tabu volt, s helyette egy fedőszót használtak…

Hanem ami ezeken az oldalakon (6-9.) elhangzik idézetként nagytekintélyű értelmiségiek szájából, hát ezek hallatán a népszavás Németh Péter is  megnyalhatná a száját, s remélem, kieszközli valamely pártalapítványtól, hogy csábítsák a laphoz magas fizetéssel az illetőket (akik egyébként rektorok, nyilván benne vannak abban a körben, akik a lap 7. oldali főcíme szerint „nemzetközileg is kiugróan magas jövedelemmel” rendelkeznek az érettségizettekhez képest, mert én, noha szintén egyetemet végeztem, ezt a fizetési cédulámon valahogyan nem érzem).

Egy értelmiségitől, még ha műszaki értelmiségi is, elvárhatná az ember, hogy társadalompolitikai kérdésekben körültekintően, a lehetséges más következményeket is mérlegelve nyilatkozzék. Tudjon kilépni, kilátni abból a szerepből, hogy rektor, tehát elemi érdeke intézménye bevételeinek növelése. Még a tandíj bizonyos formája mellett is lehetne érvelni (pl. az eredeti változat, mely utófinanszírozáson alapult a fizetés egy bizonyos százalékában meghatározva, százszor igazságosabb volt ennél).
Ugyancsak meggondolandó, hogy én s mindazok, akik éveztük az ingyenes felsőoktatást-az egyik nyilatkozó rektor honlapja tanúsága szerint (www.banki.hu/rudas/oneletrajz.html) kétszer is részesült belőle - szóval, mi mindannyian óvatosan közelítsünk a leányzóhoz…
Az azonban a minimális elváráshoz tartozik, hogy semmiképp ne legyen demagóg, ne csúsztasson, ne riogasson. Ennek a minimális elvárásnak sem a BME , sem a BMF rektora (Molnár Károly; Rudas Imre) nem felelt meg. Megbuktak: évismétlés, tandíj!

Mit mond R.I.? „… vajon kell-e az ország egyik felének adóznia azért, hogy a másik felének gyerekei oda bekerüljenek, mármint a felsőoktatásba?” Kedves R.I.! Ugye  nem Ön mondta ezeket a szavakat, ugye nem, csak a szájába adták? Nyugtasson meg, mert különben végrendeletileg tiltom meg, hogy bármely leszármazottam műszaki pályára menjen! Inkább legyenek hátrányos helyzetű érettségizettek, de ne beszéljenek ilyen ostobaságokat! Hát ezek szerint, aki adózik, annak nem vesz részt a gyermeke a felsőoktatásban, aki pedig részt vesz, annak szülei nem adóznak? Tényleg így gondolja? Kik nem adóznak ma (az adócsalókat leszámítva)? A hátrányos helyzetben lévő százezrek, milliók, a nyugdíjasok – nagyjából ők alkotják e halmazt. Az ő gyerekeik járnak csak a főiskolákra, egyetemekre? Az adózóké, pl. a többszázezres állami alkalmazottaké nem? Nem az a tipikus, hogy éppen az adózó állampolgárok, a közalkalmazottak, köztisztviselők, becsületes vállalkozók, munkások stb. küldik továbbtanulni gyermekeiket, akik tehát éppen mert adóznak, már egyszer megfizették a közterhekben való részesedéssel a gyermekük tandíját (is)?! A bevezetendő tandíj pedig éppen azok elől fogja elzárni az utat, akik már eddig sem bírták az „ingyenes” oktatás járulékos költségeit ( albérlet, utazás, étkezés, tankönyvek vásárlása stb.)

R.I. ippont érő mondataitól alig marad el M.K. Ezt a nagy igazságot bírta felbüfögni:”… ma az a néni, aki az mondja a népszavazáson, hogy eltörli a tandíjat, az is fizet, ugyanúgy a pénzéből költünk diákonként 1,2 milliót…” Ha én lennék ez a néni, s olvasnám a nagytekintélyű rektor úr szavait, máris elhagyná a számat egy olyan mondat, amelyben minden diákot az anyukájával helyeznék  némi nemi összefüggésbe…, "hogy a szemét diákok, azén pénzemen képesek tanulni", de üssük meg a szánkat (ahogy szegény anyám javasolta, ha valami csúnyát mondtam:"Üsd meg a szádat, fiam!") A második reakcióm azonban az lenne, hogy jó, legyen tandíj, de akkor kérem a rámeső 1,2 milliót vissza! De azonnal! Amit természetesen sosem kapna vissza, már csak azért sem, mert ennyit a néni egész évben nem adózik (fájdalom, még én sem, pedig szívesen, ha…). Az egész csak riogatás, uszítás, még akkor is, ha a rektor úr mondja.

Hogy mi sarkallta ilyen veretes ostobaságokra az egyébként szakmájukat nyilván magas szinten űző embereket,  azt érdemes lenne megtudni.