Ad notam: Áll egy ifjú nyírfa a réten

 Áll, mint kordon a Kossuth téren,
Vasrácsos kordon ott a téren,
Dúli, dúli a téren.

 Fehér porok postára adva,
Abból lesz a jó kalamajka,
Dúli, dúl kalamajka.

 
Szavazás a parlamentben, szavazás az urnáknál, s aztán közel az ünnep. Kell tehát a kordon. A nép képviselőit meg kell védeni – magától a néptől. S hogy védelemre szorulnak, esetek sora bizonyítja: Molotov-koktélok, fehér porok, vörös porok, a „lakosság” sok izgató levele, hogy „le vele!”.

Lesznek még: szlovák merénylők; félhülyék, akik egy Index-videón csúzlival kilövik egy veréb farkát; Szívási (az!), amint gondterhelt arccal robbantó terroristáktól, rárepülő provokátoroktól óvja az ünneplőket s az összes szokásos maszlag.

„Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak.
Én nem –mondta a rács-, engem majmok köré zártak” ( Rolls Frakció)