Ma munka végeztével szokás szerint kerékpárra ültem, indultam haza. Mintegy 50 méter után értem ki a műútra, s ott egy rendőrautó vágott be elém. Ekkor még azt hittem, a közeli piac gyanús elem-, látcső-, ruhaárusait ellenőrizték. Alig mentünk 20-30 métert, látom, egy másik kis utcában is áll egy autójuk, s a Dobó tér felé haladva egy harmadik is feltűnt. Ezen a rövid szakaszon ennyi rendőrautó? Mi van itt? – gondoltam magamban -, de a városközpont nem úgy tűnt, mintha a „fasiszta csőcselék” készülne épp a szétverésére. Aztán megfordult a fejemben, hogy talán azért járőröznek, mert a közelben lakik egy MSZP-s képviselő, szerszámkészítő és szociológus egyszemélyben, aki bár államtitkár is volt már, mégis a rendszerváltás előtti években rendezett sturmix-vetélkedőkkel írta be magát a város történelmének halhatatlanjai sorába. Lehet, hogy ő is részesült a porhintésből, vajon ő milyen színűt kapott?

Eközben értünk a térre. A tér szélén egy nagy sátor állt. Visszajöttek a régi megszállók?- gondoltam ijedten- egri lévén természetesen a törökökre. A színvilág azonban nem a törököket idézte, a kék mellett a piszkosszürke ponyvaszín volt a meghatározó (ez utóbbi eredetileg lehet, hogy fehér volt – ó, ha ezek a színek beszélni tudnának…)

El kellett haladnom előtte, s ekkor mint derült égből Lendvai Ildikó fogsora, váratlanul „esett le”, mi az oka a rendőr randalírnak: a sátorozók az SZDSZ-kampány emberei voltak.

A bejáratot átlátszó műanyagfüggöny jelezte, fölötte valami olyasmi felirat, hogy Filmvetítés a szocializmus korából, amiből mindenki számára egyértelmű ugye, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezéseit fogják ízekre szedni. (Hirtelen nem jut eszembe, segítene valaki, hogy melyik párt és hányszor feküdt össze az MSZMP utódpártjával?)

A sátorban az érdeklődők száma erősen konvergált a 0 felé. Igaz, hogy csak fél egy volt, estére lehet, hogy az összes tag és érdeklődő elmegy, mind a harmincan. Menjenek.

Hát bizony elmehetnének már a …

P.S.

Most hallom ( este van már), hogy maga Kóka volt itt, de hál' Istennek elment.

Sajnos, nem végleg.