Ma munka végeztével szokás szerint kerékpárra ültem, indultam haza. Mintegy
Eközben értünk a térre. A tér szélén egy nagy sátor állt. Visszajöttek a régi megszállók?- gondoltam ijedten- egri lévén természetesen a törökökre. A színvilág azonban nem a törököket idézte, a kék mellett a piszkosszürke ponyvaszín volt a meghatározó (ez utóbbi eredetileg lehet, hogy fehér volt – ó, ha ezek a színek beszélni tudnának…)
El kellett haladnom előtte, s ekkor mint derült égből Lendvai Ildikó fogsora, váratlanul „esett le”, mi az oka a rendőr randalírnak: a sátorozók az SZDSZ-kampány emberei voltak.
A bejáratot átlátszó műanyagfüggöny jelezte, fölötte valami olyasmi felirat, hogy Filmvetítés a szocializmus korából, amiből mindenki számára egyértelmű ugye, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezéseit fogják ízekre szedni. (Hirtelen nem jut eszembe, segítene valaki, hogy melyik párt és hányszor feküdt össze az MSZMP utódpártjával?)
A sátorban az érdeklődők száma erősen konvergált a 0 felé. Igaz, hogy csak fél egy volt, estére lehet, hogy az összes tag és érdeklődő elmegy, mind a harmincan. Menjenek.
Hát bizony elmehetnének már a …
P.S.
Most hallom ( este van már), hogy maga Kóka volt itt, de hál' Istennek elment.
Sajnos, nem végleg.