2002 áprilisa, a híres Kossuth téri „kétmilliós” összejövetel óta járok Fidesz-gyűlésekre.
Már egy ideje nem azért, mintha valamit várnék: az öcsém Pesten újságíró, „hivatalból” kint van mindenféle megmozduláson, többek közt ilyenkor találkozunk.Tegnap is ott voltunk. Hazafelé a vonaton végig azon gondolkodtam: meddig fogja még OV hatalomban tartani Gyurcsányt?
A beszédből alig emlékszem valamire: Helytartótanács, békesség, nem hagyjuk magunkat provokálni stb., szerintem meglehetősen unalmas volt. Az egész ünnepség legfelvillanyozóbb része az volt, amikor a Csík együttes elkezdte húzni a „Kossuth Lajos azt üzente” nótát.
Na de mit üzent Orbán Viktor?
Üzent először is a délután 3 órás kezdéssel: azt, hogy nem kell feltétlenül eljönni mindenkinek, nincs szükség minden emberre. Jókai Annát, Kósa Lajost meghallgatjuk ugyan, de a „több tízezer”(Index), „több százezer” (szervezők) ember nem miattuk ment föl Pestre. OV pedig a 3 órás kezdésből következően csak negyed öt körül került sorra, kb. ötre volt vége a rendezvénynek. Ezek az időpontok azt sugallták: Szabolcsból, Zalából, Békésből stb. nem várnak tömegeket.
A beszéd hervatag tartalma is üzent: azt, hogy „jobb lenne, ha ti is békében hazamennétek, ne számítsatok tőlünk semmire, elmondjuk a kötelező minimumot, de aztán mi is hazamegyünk, este a Tv-ben még megnézzük Ferit, de aztán szunya…”
Megértettük. Körülöttem többen ásítoztak, kár, hogy a szervezők nem ajánlottak fel nyugágyakat és cumikat, mert akkor kollektív horkolással érhetett volna véget a műsor.
Cumit a népnek!- sugallták a beszédek.
Az állomásra jövet a mellékutcák tömvék rendőrökkel. Kedvem lett volna Zarathustra módjára odakiabálni nekik: Hé emberek, mit kerestek itt? Hát ti még nem hallottátok, hogy az Isten halott? Hogy Orbán Viktor egyelőre nem akar fordulatot, sőt azt szeretné, ha aludnánk egy jó nagyot, kb. 2010-ig, mint a két deci anyatejét beszopó rózsahúsú csecsemő?
Értjük mi persze, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, tőzsdeindex, forintárfolyam, hitelminősítések, államadósság-finanszírozás stb.: millió kényszer, amiről hallgatunk, amiről hallgat Orbán Viktor is.
Az őszödi beszéd óta Orbán Viktornak egyetlen mondatába kerülne Gyurcsány megbuktatása. Ha akkor s azóta bármikor azt mondja, hogy „mindnyájunknak el kell menni”, pl. a Kossuth térre, s addig nem mozdulunk, míg a miniszterelnök le nem mond: Gyurcsány egy hét alatt megbukna.
De OV nem akar így kormányt buktatni. Jobb esetben tud valamit: kényszereket, meghatározottságokat, amit mi csak sejtünk, fél a beláthatatlan következményektől stb.
2010 azonban még nagyon messze van: addig ez a gyalázatos kormányzás tovább folytatódik.
Mi okoz nagyobb kárt a nemzetnek?