Mármint Dávid Ibolya.
Mármint javaslatát az egykulcsos adóról.
Természetesen tudja, hogy semmi esély az elfogadására, de most végigturnézhatja a televíziókat, megmutathatja legújabb kiskosztümét, szemüvegét, frissen ondolált haját; s elmondhatja, hogy minden párt aljasul hazudik (főleg a Fidesz és „orbánviktor”), kivéve az MDF-et, aki rendíthetetlen ólomkatonaként ugyanott áll, ahol mindig.
Hát nem.
Az első két választáson az MDF-re szavaztam, akkor számomra egy Csoóri Sándor, Für Lajos, Csengey Dénes, Lezsák Sándor stb. jellemezte, s akik garanciát is jelentettek valamiféle össznépi érdek képviseletére. Dávid Ibolya az volt akkor is, ami most: lényegében senki. Sikeresen gyúrta a maga képére a pártot, mióta átvette annak irányítását: ma az MDF is ugyanolyan kiköpendő-langyos alakulat, mint elnökasszonya. Életben csak az tartja, hogy a média aránytalanul nagy teret biztosít számára, s néhány tízezer emberrel el tudja hitetni Dávid Ibolyáról, hogy ő a nagy békehívő az acsarkodó pártok világában, a tisztességes, mérsékelt konzervatív stb. Nem kérdeznek rá, hogy a magát nagy Antall-hívőnek tartó Ibolya szerint vajon mit szólna a néhai miniszterelnök egy Schmuck Andor-féle kapcsolathoz?
Az elnökasszony javasolhat bátran bármit, sosem kapható hazugságon, mivel esélye sincs egy választás megnyerésére. Én is mondhatnám, hogy pl. MLSZ elnökként felvirágoztatnám a magyar futballt: ki merne hazugsággal vádolni?
Most előállt a mindenre gyógyírt jelentő egykulcsos adó ötletével. Kár, hogy nem értek annyira a közgazdasághoz, hogy átlátnám ennek összes vonatkozását. Tudom, hogy néhány erőteljesen fejlődő ország a szomszédaink közül áttért erre, s gazdasági növekedésük imponáló. Ugyanakkor az egykulcsos adó Európa nyugati felén nemhogy nem általános, sokkal inkább nem jellemző. Kérdés tehát, hogy szomszédaink növekedése az adókulcsnak köszönhető-e vagy valami másnak?
Hihetően hangzik továbbá, hogy egy mondjuk 20%-os kulcs növeli az adómorált, itt is kérdés persze, hogy jelentkezik-e annyival több befizető, mint amennyi bevételkiesés származik a magasabb kulcsok eltörléséből, s megkockáztatható-e az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében a kísérlet?
Én ezekre nem tudok válaszolni, nincs elég ismeretem az összefüggések átlátására.
Egyvalamit azonban tudok: az egykulcsos adó mélyen igazságtalan, s leginkább a ténylegesen gazdagoknak kedvez.
Szerény matematikai ismereteimmel is ki tudom számolni, hogy egy átlagfizetéssel rendelkező személy, aki mondjuk 150 000 Ft után adózik, az egykulccsal megtakaríthat néhány tízezer forintot. Aki viszont havonta egymilliót keres, az ő megtakarítása már százezrekben mérhető. Aki pedig az adómentes minimálbérből él, na az kifejezetten megszívja. Kinek az érdekét szolgálja tehát D.I. javaslata? A Schmuck Andor-féle újkapitalistákét, a Várszegiét, a Leisztingerét, a Kókáét, Gyurcsányét, Csányiét, Szélesét stb., azokét leginkább, akik évente ott szerepelnek a 100-as listán.
Ennél a KDNP, Fidesz elképzelése a családi adózásról sokkal igazságosabb, szolidárisabb.
A javaslatból látszik tehát, hogy az MDF az össznemzeti képviseletre való törekvést rég feladta: semmi köze ahhoz a párthoz, akire valaha milliók szavaztak, semmi köze a pártalapítókhoz, és bármilyen fájdalmas lehet ez Ibolyának: semmi köze Antall Józsefhez sem.
