babtabla.hu

HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!
babtabla.hu

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Csoóri Sándorról

2008.04.17. 19:07 sasika61

 

"A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható.
Ami az egész életben számít, az a jellem."

Nagy Gáspár idézi így Zbigniew Herbertet a hozzá írt versében (Zbigniew Herbert emlékére).

Muszáj volt erre gondolnom, amikor 25 év után újra láthattam, hallhattam élőben a városunkban vendégeskedő Csoóri Sándort.

Csoórit gimnazista korom óta ismerem. Még akkor hívták fel rá a figyelmemet kiváló tanáraim, azidőtájt jelent meg Nomád napló című esszékötete, amit nagy nehezen megvettem, elolvastam, s bár hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem belőle, óriási hatással volt rám, s azt hiszem, egy dolgot mindenképp megérthettem írásaiból: a személyiséget, azt a tartást, amit minden sora sugallt, vagyis a jellemet.

Azóta minden könyvét megvettem, elolvastam, legalábbis ami kapható volt, mert a rendszerváltás óta a könyvterjesztés a cenzúra szerepét is betölti: városom legnagyobb, két fiókkal is rendelkező könyvesboltjában egyetlen kötete sem kapható, de a kirakatokban van vagy másfél mázsányi Müller Péter, sajnos ez nem tréfa: maga a sokat mondó valóság.

Külön szerencsémre 79-ben az egyetemi szóbeli felvételimen Kovács Kálmán professzor felajánlotta, hogy nem kell tételt húznom, beszélhetek egy frissen olvasott könyvről is, ha az nem tananyag, így természetesen őt választottam.

Elsős egyetemista koromban valamikor kora tavasszal vetítették Kósa Ferenc A mérkőzés című filmjét, amiről írtam néhány oldalnyi reflexiót. Naivan azt gondoltam az ő példáján: az ember bizonyos keretek betartásával leírhat olyan dolgot is, ami nem egészen egyezik a hivatalos politika véleményével. Megmutattam pár embernek, s valahogy kikerült – nem én raktam ki - egy forgalmas helyen lévő magyaros hirdetőfelületre.

 Kikerült – egy napra.

Másnapra a KISZ- bizottság „intézkedett”, magához hívatott a tanszék egyik „megbízható” tanára, s elmondta, miként kellene gondolkodnom, hogy én milyen elfogadhatatlan nézeteket hirdetek, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, hogy egy ilyen kis ország örüljön, hogy lyuk van a fenekén (ahol elszállhatunk te meg én) stb. Félelmemet az enyhítette, hogy majd elnevettem magam, mikor elkezdte sorolni,  hogy szerinte én milyen szocializmusellenes szerzők gondolatait propagáltam, ugyanis egyikőjüket sem olvastam még akkor. Konkrétan emlékszem Gyilasz nevére, akiről viszont még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, először nyilas-nak értettem, így legalább jelentett is valamit. A letoláson kívül semmi retorzió nem ért, viszont az írás – azt hiszem, Csengey Dénes révén – elkerült Csoórihoz, aki közvetítőn keresztül gratulált hozzá: így lettem – ideiglenesen – „valaki, akinek maga Csoóri gratulált”.

Debreceni éveim alatt többször hallottam az ottani Irodalmi Napok rendezvényein, utoljára személyesen talán harmad-negyedéves koromban láthattam, amikor „váratlanul” megjelent a Csengey Dénes által szervezett szűk körű „ellenzéki” összejövetelen: puszta léte rengeteget jelentett a kor elviselésében.

Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent tett ő az egyetemes magyarságért, írásain kívül is: a határon túli magyar kisebbségek ügyének felvállalásától a Duna TV létrehozásáig, a Magyarok Világszövetsége útra bocsátásától a Hitel, az MDF megszervezéséig.

Mint ahogy azt sem lehetne felsorolni, mennyi méltatlan támadás érte, éri mindezért. Külön fájdalom, de egyben jól mutatja „rendszerváltozásunk” álságosságát, hogy ma is ugyanazokkal az érvekkel támadják, gyakran ugyanazok, mint 90 előtt.

Miközben tehetségben is kisebb, jellemtelen macskajancsik, franctudjakiferencek, Györgyök, Péterek mennybe szállnak, emelt szintű érettségi tétellé válnak, de minimum berlini ösztöndíjakat kapnak, addig Csoórit az irodalmi életet megszállva tartó mészároslegények legszívesebben már a vágóhídon látnák, s a korszakunk meghatározó írójának, közéleti emberének a tankönyvekben 5 sor jut a futottak még senki által át nem olvasott rovatában.

Csoóri 2 év múlva lesz 80 éves. Majd meglátom, kap-e akkora nyilvánosságot, méltatást, elismerést, mint mostani ellenfele, valahai barátja, a napokban 75. évét betöltött Konrád György. Sajnos, előre tudom a választ. Kereshetjük az okokat.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet irodalom sándor csoóri

A bejegyzés trackback címe:

https://sasika61mondja.blog.hu/api/trackback/id/tr80430412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása