Lassan véget ér XVI. Benedek látogatása az Egyesült Államokban. A honi sajtót figyelve az olvasónak, nézőnek az a benyomása, hogy a látogatás fő témája a pedofil papok ügye volt.
Szögezzük le először: a pedofilia bűncselekmény, bárki is kövesse el. Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy a média milyen aránytalan figyelmet szentel az ügynek, s hogyan alkalmazzák ezt a valóban elítélendő cselekményt a katolikus egyház lejáratására.
Egy amerikai kriminalisztikai intézet jelentése az elmúlt ötvenkét év katolikus papok által kiskorúak ellen elkövetett visszaéléseket kutatta. A jelentés 1950-től 2002-ig összesen 4392 pap bűnösségére derített fényt, mindannyian kiskorúakat zaklattak szexuálisan.
Egy olyan, morális elveket hirdető intézménytől, mint az egyház, egy eset is sok. Ugyanakkor a 4392 pap említése elfogadhatatlan túlzás. Módszertanilag kétséges először is, hogy évtizedek távolából hitelesen lehessen bizonyítani a papok bűnösségét. Ismerjük továbbá az amerikai álszent közéletet, amely adott esetben egy szeretetteljes simogatást is szexuális zaklatásként képes értelmezni, miközben tűri, hogy filmek ezrében hirdetik az öncélú pornográfiát, erőszakot stb. Tudjuk, hogy a protestanizmus jegyében fogant Amerikában a katolikusok helyzetének megingatása állandó napirendi téma. Láttunk elég filmet arról, hogy dörzsölt ügyvédek miként tudnak bírósági ítéletet kikényszeríteni, ha pénzt szimatolnak, márpedig az egyház milliárdokat fizetett. Dollárban. Nem hiszem, hogy a bizonyítékok győzték meg az amerikai egyház vezetőit, nagyobb esélye van annak, hogy jobbnak látták megegyezéssel lezárni az ügyeket, amelyből semmiképp nem kerülhettek volna ki győztesen. Mindezek szubjektív véleményem szerint azt jelenthetik, hogy az érintett papok száma nagyságrenddel kisebb lehetett. Hozzátéve még egyszer, hogy egy is sok lenne.
Az igazán érdekes számomra az a kárörvendő híradás-sorozat volt, amely eltöltötte a magyar médiát. Lapok főoldalain, rádió- és tv-hírek, elemző műsorok élén napokig ez a téma szerepelt. Tudom én persze, hogy a szerkesztőket nem a valóban sérelmet szenvedettek iránti részvét motiválta, hanem a hangulatkeltés az Egyház, elsősorban a fő ellenségnek tartott katolikus egyház ellen. Közvetett módon ezt bizonyítja, hogy miközben az egyházakban általában rengeteg nagy műveltségű, elhivatott, kiváló pappal lehet találkozni –nekem még csak ilyenekhez volt szerencsém-, arányaiban sokkal többel, mint mondjuk a lapszerkesztők között, róluk elvétve esik csak szó, balliberális médiumban pedig ez a szám erősen konvergál a nullához. Ezek a sajtóorgánumok, melyek elvakult fanatizmussal gyűlölnek mindent, ami az egyházhoz tartozik, most is azt akarták sugallni, hogy a katolikus egyház a maga kétezer évével idejétmúlt, rothadó intézmény, hogy egy szülő jobban teszi, ha gyermekét nem járatja templomba, hittanra, egyébként is a hit, annak bármilyen formája, megvetendő gyerekes illúzió csupán: felvilágosulatlan hülyéknek való mese, melynél még Darth Vader története is különb.
Ugyanezen lelkiismeretlen, minden morális elvet tagadó médiák szerkesztési elvébe persze az belefér, hogy fő műsoridőben valóságshow-k szexjeleneteit sugározzák, hogy ránk és gyermekeinkre eresszék bomlott agyuk és erkölcsük bűzlő váladékát, s összességében a morális elvek kiiktatásával nagyobb kárt okozzanak, mint a tatárjárás.
Továbbá szinte soha nem olvashatunk pedofil rabbikról, aminek hiánya azért feltűnő, mert egyébként a zsidóság közt sokan fogékonyak az extrémitásokra, elég megnézni, kik támogatják nagyobb arányban pl. bizonyos kábítószerek legalizálást vagy a homoszexualitás elfogadását. Ez utóbbi betegség ugye, másság, amit tűrni kell és semmiképp nem szabd elítélni. Akkor megkérdezhetem: a pedofilia nem betegség?
XVI. Benedek bocsánatot kért a papok által elkövetett sérelmekért. Helyesen tette. Azt azonban nyilván tudja, hogy a katolikus-ellenes körök számára ez úgysem elég. Általában semmilyen megalázkodás, bocsánatkérés nem elég. Az Estve c. műsorban meg is szólaltatták a sérelmet szenvedettek szövetségének egyik vezetőjét. A neve alapján nő volt az illető, egyébként pedig olyan szép arca volt, mint Schwarzeneggernek a Terminátor vége felé, nos, a hölgy ki is mondta, hogy szép dolog ez a pápa részéről, de – innentől kezdve mintha szegény Váci Mihályt idézte volna – nem elég, még nem elég.
A pápa is tudhatja, amit én is tudok: csak az lenne elég, ha a katolikusokat, papokat és híveket egyaránt keresztre lehetne feszíteni. De talán még ez is kevés lenne…
