Ma a Polgárok Házában tanácskozott a Fidesz vezérkar, ennek során Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarországon a változás a küszöbön áll, amire a Fidesznek fel kell készülnie stb. Ez eddig újat nem tartalmaz, akár még igaza is lehet a pártelnöknek. Érdekesebb ennél Nyakó Istvánnak, az MSZP szóvivőjének reagálása. Nyakó vagy született hülye, vagy ezt a szerepet játssza. Értékelése szerint „adósságcsapdában van a Fidesz, közel kétmilliárd forint a tartozása, ezért minél hamarabb szeretne a húsosfazék közelébe kerülni…. eközben a kormány és az MSZP az ország jelenével és jövőjével foglalkozik, és azon gondolkozik, hogyan lehetne elkerülni az energiaár-robbanás lakosságot sújtó terheit.”
Nem akarok én a kelleténél naivabbnak látszani, tisztában vagyok vele, hogy a kormányzás rejt bizonyos lehetőségeket a pártkassza feltöltésére, s ezzel alighanem minden korábbi kormánypárt élt az eddigiek során is. Nyakó mondatából azonban mindez leplezetlen pőreséggel tárul fel: kormányzás=húsosfazék. Mondatát visszafordítva: az MSZP azért nem akarja az előrehozott választásokat, mert abban a húsosfazékban vannak még zsíros cupákok, s ezeket bizony ők szeretnék kihalászni, miután a húsos részeket már rég kimerték, éppen emésztenek … ránk. Nyakót nem zavarja, hogy alig van a legelkötelezettebb kormánypárti szavazókon kívül valaki, aki a kormányt a helyén hagyná, legutóbb a nagyvállakozók intettek be, éppen tegnap. Az ország elemi érdeke lenne a kormány mielőbbi menesztése s egy szilárd többségű, morálisan megkérdőjelezhetetlen legitimitásúval való felváltása, ami a közvélemény-kutatók szerint az SZDSZ kihullásával és az MSZP összezsugorodásával is járna. Ezért aztán az említett pártok az ország érdekeként tűntetik fel hatalmon maradásukat, holott az semmi mást nem szolgál, kizárólag a Nyakótól idézett húsosfazék közelében való maradást.
Nyilatkozatának külön bája az MSZP-ről szóló rész. Elképzeljük, amint a pártvezérkar olyan nagy tudósokkal kiegészülve, mint Török Zsolt (hogy csak helyi példát említsek) éjt nappallá téve munkálkodik az ország jelenén és jövőjén, s még arra is „fussa” az idejükből, hogy külön figyelemben részesítsék az energiaár-robbanás lakosságot sújtó terheit. A nagy brainstrorming közepette a legegyszerűbb megoldás nem jutott eszükbe: el kell húzni, elvtikéim!
Hétvégén Esztergomban voltam. Bár nem készültünk rá, barátommal átmentünk Párkányba meginni egy sört. A hídlejárat baloldali részénél található az Utolsó Esély nevű műintézmény. Megkérdeztük a csapost, hogy elfogadja-e a forintot, mert koronánk nincs. Mondta, hogy természetesen, sőt januártól is el fogja fogadni, amikortól kezdve náluk már euróval fizetnek majd. Még megkérdezte, nekünk mikor lesz eurónk? Hebegtünk, habogtunk, szégyelltük magunkat. Tisztelt Nyakó úr, millió más okon kívül ezért a szégyenérzetért kell sürgősen elhúzniuk a sunyiba!
