Ha meleg lennék, netán valamely melegszervezet vezetője, olvasva szombati vonulás pártpolitikai reakcióit, elérkezettnek látnám az időt egy nagyvonalú ajánlatra, gesztusra a jobboldal felé. No nem a burkolatfelszedők, tojásdobálók irányába, azokkal normális ember nem vállal semmiféle közösséget, kezelésük szimpla rendőrségi ügy lenne, minden normális országban. De az a jobboldal, amely maga is fintorog a „csőcselék” láttán, most, ebben a pillanatban egyetlen gesztussal megnyerhető lenne. Miről is van szó?
A közvélemény nem egészen alaptalanul, de részben felületesen a melegek ügyét pártpolitikai szinten is értelmezi: a kormánypártok mellé állítva őket. Érzik ezt a koalíció politikusai is, megérezte a szombati eseményekben rejlő lehetőséget maga a miniszterelnök is, aki egyenesen Chartát akar szervezni az erőszak, a szélsőségesek ellen. És ebben nyílik meg az esély a melegek számára. Annak az esélye, hogy ügyüket elválasszák a pártpolitikától. Ki kellene adniuk egy nyilatkozatot, amelyben közlik, hogy nem kérnek az ilyesfajta védelemből („tetszettek volna szombaton megvédeni”); hogy tisztán látják Gyurcsány céljait, amelyek semmiképpen nem azonosak a melegekével. Kinyilváníthatnák, hogy egészen világos számukra: a miniszterelnök a melegeket eszközként használja fel túléléséhez; jogaik (továbbá a cigányok, zsidók stb. jogai) hangoztatása, az események miatti felháborodása csak egyike szerepeinek, amit a legutolsó vidéki diákszínpad szereplője is hitelesebben alakítana; hogy igazából nem megvédeni akarja őket (sem), éppen ellenkezőleg: a magára irányuló ellenszenvet akarja más irányba terelni, tehát éppen a feszültség fenntartása az érdeke; hogy amennyiben a Chartához csatlakoznának, végzetesen megbélyegeznék magukat a kormánypártiság igaztalan vádjával: ilyesmikről kellene szólnia ennek a nyilatkozatnak.
A haszon beláthatatlan. Megszűnne a szélsőségesek azon lehetősége, hogy a Gyurcsány és kormánya ellen irányuló ellenszenvet rajtuk éljék ki; világosan látszana, hogy a melegek nem ab ovo liberálisok, szocialisták, hanem melegek, és ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodhatnak a politikáról, pártokról, s ehhez senkinek semmi köze; az ellenzék pedig nem tehetné meg még egyszer, hogy kényszeredett langyossággal általában szóljon az erőszak elutasításáról.
Én a helyükben megfontolnám a javaslatot (feltéve, hogy valaki is olvas közülük).
