Kiszaladtam nemrég a városközpontba, bevásároltam, de igazából az volt a célom, hogy megnézzem, hány honfitársam hajviseletén veszem észre a csatlakozást a Tükröt Tartási Mozgalomhoz. Ugyanis a különféle mozgalmak, gárdák, szövetségek korában élünk. Most épp a frizura vált érdekes szimbólummá. Szőkéket láttam, rövid hajúakat láttam, de így együtt keveset. Konkrétan egyet sem.
Hogyan? Hát ők még nem tudják azt, amit Szécsi Magda és a hozzá csatlakozott tanárok, tudósok, művészek mindannyian: milyen elviselhetetlen itt az élet cigány honfitársaink számára, elsősorban a Magyar Gárda és nem kis részben miattunk, fehér magyarok miatt? Hát senki nem hallott a dühöngő mindennapos erőszakról? Hát itt mindenki lapít?
Aztán gondolkodni kezdtem, s kezdetleges matematikai ismereteim alapján számolni. Felhívásuk szerint az egymillió cigányból mindössze ötezer az, aki nem tartja be a törvényeket. Magyarországon van mintegy 3200 település, ebben a városok és falvak egyaránt benne vannak. Ez durva megközelítéssel azt jelenti, hogy településenként átlagosan 1,5-1,6 cigány származású bűnöző van. Ez kiváló arány. Még szebb a kép, ha a települések lakosságszámát nézzük, ugyanis Budapesten és a nyolc nagyvárosban él a lakosság majdnem egyharmada, így értelemszerűen a cigánybűnözök egyharmada is rájuk jut, kb. 1700 fő. Vagyis a többi településen alig 1 (azaz egy) ilyen bűnelkövető él, valójában ez pedig azt jelenti, hogy vidéken szinte ismeretlen a cigánybűnözés! Legalábbis Szőke-Szécsi Magda szerint.
Ezzel szemben mit tapasztalnak derék cigányaink a többségi társadalom részéről? 9 millió nem cigány honfitársunk közül egymilliónak fő elfoglaltsága: miként tudná megalázni, legyilkolni, félelemben tartani a cigányokat. Ezt tapasztalják. Sz-Sz Magdáék szerint.
Számoljunk megint. A 9 millióból a kiskorúak durván egy-másfélmillióan vannak, s bár tudom, hogy körükben már a babák is csörgő helyett baseballütővel játszanak, de talán még nem számítanak a pogromokat elkövetők közé. Szívem szerint a hárommillió nyugdíjast is kivenném a körből, ők ugyanis el vannak foglalva annak kiszámításával, hogy a svájci index feladásával mennyit fognak veszteni, ha a Fidesz nyeri a következő választásokat: nem érnek rá cigányokat verni. Maradunk tehát lehetséges cigányverők kb. négy-ötmillióan. Vagyis minden 4-5. magyar cigányverő!
Németh László írja le valahol azt az anekdotikus, de állítólag igaz történetet, melynek szereplője két nagy írónk: Móricz Zsigmond és a mindig megélhetési gonddal küzdő Krúdy Gyula. Egy esti italozás után elváltak, Krúdynak az elhagyatott Margitszigeten kellett keresztülvágnia. Móricz megkérdezte tőle: - Te Gyula, nem félsz, hogy a sötétben leütsz valakit?
Mindez úgy jön képbe, hogy az én családom pedig hat főből áll. Van két kiskorú lányom (kiesnek mint lehetséges bűnözők), feleségem végtelenül kedves asszony, soha senkit meg nem bántana, a kisebbik fiam már egy hónapja Amerikában tartózkodik, én pedig életemben nem vertem még cigányt. Sem. Marad a nagyobbik fiam, aki viszont egy hónapja a Balatonnál vezet angol nyelvi tábort. Mivel családunkra mindenképp jut legalább egy cigányverő, az anekdota alapján innen üzenem neki: - Te, Sanyi, nem félsz, hogy agyoncsapsz Keszthelyen egy cigányt?
Kedves Magda! Ilyen förtelmes ország miénk? Valóban ilyenek vagyunk? Én hiszek Önnek, a hajam már hetek óta pár centis, vágatni sem kell, de nem merem szőkére festeni. Félek: kiröhögnének…