Veres János miniszter nyilván nemcsak pénzügyi trükkök százait képes alkalmazni, hanem jól ismeri a történelemnek azon eseményeit is, amikor egy kormány fedezetlen papírpénzek kibocsátásával próbálta a költségvetés helyzetét javítani. Jól ismeri, ezért nem él vele.
Más úton gyarapítja kis hazánk bevételeit. Most éppen a kormányzati negyed eladásáról mutatta ki, hogy milyen jól jártunk mi, mindannyian. A negyed presztízsberuházásként indult, de kudarcba fulladt, bár az építéséről először azt állították, hogy az nem megállt, hanem csupán szünetel, „elhalasztódik”. Már ez is megnyugtatott minket, hát még az, hogy az elszámolásnál kiderült az állam egymilliárdos haszna. Ne akadjunk fenn azon, hogy maga az üzlet eszerint eklatáns cáfolata annak a liberális közhelynek, hogy az állam nem jó gazda, igenis jó, hiszen amellett, hogy gyarapodott egymilliárddal, még további személyeket is milliomossá tett azok közül a legfelső szinteken intézték a tervezést, szakértést stb.
Azt azonban sajnálhatjuk, hogy pénzügyminiszterünk nem következetes: láthatóan úgy gondolja, ezzel az üzletmenetnek vége. Pedig ha végiggondolná a lehetséges további lépéseket, hatalmas távlatokat fedezhetne fel. A negyed telkeit az állam ugyanis egy szintén állami vállalattól, a MÁV-tól vette meg a kormány, s meg vagyok döbbenve, hogy miért nem jutott eszébe Veres Jánosnak, hogy újból eladja a cégnek az immár sokkal többet érő telket? Néhány hónap után pedig visszavásárolná azt, még egy milliárddal drágábban, hiszen úgy tudjuk tőle, az ingatlan értéke folyamatosan növekszik. Ez így mehetne majdnem a végtelenségig. Pénzt abszolút nem kellene használni, hisz az állam egyik zsebéből a másikba rakná azt, de papíron folyamatos lenne az értéknövekedés. Majd amikor a telek eszmei értéke elérné kb. a 100 milliárdot (természetesen a többszöri oda-vissza cserével), meghirdethetnék, hogy jutányos áron, 50 milliárdért az ingatlant bárki megveheti. Vinnék, mint a cukrot, hiszen csak a bolondnak nem érné meg, hogy 50 milliárdos engedménnyel vásároljon meg valamit. Ebben az országban ha egy hipermarket 50%-os akciót hirdet valamely termékére, azt pillanatok alatt elkapkodják, vagyis nem kellene félni, hogy a negyed telkei az állam nyakán maradnak. Legrosszabb esetben is meghirdethetik a Tesco-gazdaságos reklámújságban egy bébitápszer meg egy cumi között.
Csak aztán a vásárló tudja majd eldönteni, hogy melyikkel lehet nagyobbat szívni a két cumi közül.
