Egyes országokban szokás vagy szokás volt, hogy a házasságkötés előtt a pap megkérdezte a jelenlévőket: van-e valakinek tudomása olyan tényről, mely a házasság útjában áll, mert ha igen, az most szóljon, vagy mindörökre hallgasson.
Sportolóink, sportvezetőink ezt a gyakorlatot vagy nem ismerik, vagy nem alkalmazzák. Már az elmúlt napokban is felbőszített néhány versenyző nyilatkozata, hogy „mandulaműtétem volt”, „nem tudtam ideálisan készülni”, „ki kellett hagynom néhány hónapot”: akkor miért mentél ki, baszki, kérdeztem magamban, maradtál volna itthon, kúrálgatni a sebeket.
Folytatták a sort azok (vezetők és sportolók), akik hírül adták, hogy bizony a felkészülésre szánt pénzek nem érkeztek meg idejében a számlájukra (ami tényleg felháborító). Most, hogy az olimpia a 10. napjához érkezett, s egyetlen aranyunk sincs (amit én nem érzek tragédiának), sorra jönnek a sportvezetők nyilatkozatai.
„Fegyelmi vizsgálatot kezdeményez Ujlaky Virginie-vel, az olimpián szerepelt női tőrválogatott tagjával szemben Füleky András, a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) ügyvezető igazgatója. A sportágvezető az MTI érdeklődésére elmondta, Ujlakynak nem volt megfelelő a hozzáállása a felkészülés, az edzések, illetve a verseny során.” „Bernát Zoltán, a tőrözők szövetségi kapitánya azt mondta, Ujlaky nem fogadta el, hogy egyéniben nem szerepelhet az olimpián, ez pedig a felkészülés és a versenyek alatt feszültséget keltett a csapaton belül.” „A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, amelyet először sporthivatalra, majd szakállamtitkárságra fokoztak le – jelentette ki Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója.. Szerinte az álprofizmus jele, hogy az utolsó pillanatban kapnak támogatást az olimpiai sportágak, különösen annak fényében, hogy az olimpiai felkészülés hat-nyolc év.”
Ezek a nyilatkozatok felháborítóak. Nem azért, mert nem igazak, valószínűleg azok. De így, utólag, szánalmas magyarázkodásnak hatnak. Ugye nem most derült ki, hogy Ujlaky személyisége milyen? Kovács Tamás sem most döbbent rá, hogy a MOB egy utazási iroda szintjére van lefokozva. A sort folytathatnánk, biztosan lesznek még olyan sportvezetők, akik utólag elárulják, hogy ők kezdettől fogva tudtak mindent – de hallgattak. A tisztességes az lenne, ha hazajönnének, beadnák felmondásukat, és hallgatnának, mint a násznép az esküvő után.
A nyilatkozatoknak érdekes eleme, hogy miközben pl. Kovács Tamás nyíltan megnevezi a felelőst is Gyurcsány személyében, nem veszi észre, hogy lényegében ugyanazt a módszert alkalmazza, mint a miniszterelnök Őszödön. Ha azt a beszédet Gyurcsány a választások és az ország nyilvánossága előtt mondja el, akár még tisztelni is lehetett volna. Így viszont csak megvetni, jogos tehát a lemondását követelni. Sportvezetőink is szólhattak volna a kiutazás előtt, ismertethették volna a közvéleménnyel, milyen problémákkal küszködnek – nem tették. Az okokat nem ismerem, találgatni sem akarok. Utólagos magyarázkodásuk ezért éppoly hiteltelen, mint a miniszterelnöké, még akkor is, ha a helyzetelemzés mindnyájuknál igaz.
Mindenki monnyon le!