Van abban valami végtelenül szomorú és elkeserítő, ami az indiai gumiabroncs-gyártó cég, az Apollo Tyres körül történik országunkban. Elsősorban nem a gyöngyösi kivonulásukra gondolok, bár néhány mondatot az is megér.
A helyi Fidesz nagy baklövést követett el. Legyünk jóindulatúak, fogadjuk el, hogy aggódtak a Mátra környezeti leterheltségéért, ezért kezdeményeztek népszavazást – minden hátsó szándék nélkül. Azonban nem vették észre, hogy „győzelmük” mekkora kárt okoz a Fidesznek minden szinten. Gyöngyösön ezek után minden munkanélküli vagy kicsit több fizetésre vágyó ember tudatában ott van: ez is a Fidesz bűne. Ugyanakkor az ügyet országos keretben is értelmezi az MSZP, a Fidesz általános befektetés-ellenes magatartásaként láttatja, s végső soron Orbán Viktort teszi felelőssé a gyöngyösi beruházás elmaradásáért. Ez persze nem igaz, nem kell minden szarv mögött az "ördögöt" keresni, mert lehet, hogy csak helyi marhákra találunk.
Ebből a helyzetből a Fidesz nem tud már sértetlenül kilépni, legfeljebb mérsékelheti a kárt. Gondolom, részben erre is szolgál, hogy a befektetésért jelentkező városok között van pl. Mezőkövesd vagy Kaposvár, a Fidesz jelentős vidéki központjai, így részben enyhíthető a gyanú, hogy a gyöngyösi beruházást központilag fúrták meg.
Igazából ezek a jelentkezések azok, amelyek szerintem szomorúak. Már 40 olyan város van, amely szívesen befogadná az indiaiakat, számuk egyre gyarapszik. Miért baj ez? Bizonyos értelemben nem baj, mert azt mutatja, hogy sok város igyekszik magához vonzani a tőkét, munkaalkalmat kínálva az ott lakóknak. A tülekedés azonban másra is fényt vet. Az egésznek van egy olyan látszata, hogy úgy sóvárognak némi tőke után, mint vénkisasszony a szexre, akit már az sem érdekel, ha a partner nem fizet és szifiliszes, csak itt lenne már. Vagyis ez a felkínálkozás (amely persze taktikailag is helytelen) rávilágít a magyar vidék kilátástalanságára is.
Szomorúnak tartom azt is, hogy Magyarország gumiabroncs-gyártásban valóságos nagyhatalom lett. Hogy éppen ebben lett az. Ha hiányos gazdasági ismereteim nem csalnak, úgy tudom, nem éppen ez az az iparág, amely a 21. századot fémjelzi. Hogy éppen ebben törünk az élre, egyszerre mutatja jelentős elmaradottságunkat és a rendelkezésre álló munkaerő-fölösleg képzetlenségét is.
Itt tartunk, Szent István ünnepén, 2008-ban.
