Mégiscsak van az élsportban valami, amit semmi nem tud pótolni.
Túl a sok kudarcon, 20., 34. helyezéseken, idő előtti kiállásokon, betegségeken s egyéb magyarázkodásokon, amelyek már-már arra ösztönöztek, hogy néhány napja még azt gondoltam, legjobb lenne, ha egy aranyunk sem lenne, hogy a kudarc teljes és visszavonhatatlan legyen, most itt könnyezünk mindannyian, az egész család. Mi, felnőttek örömünkben, a gyerekek pedig mert még nem értik, mi történik, miért sírnak a szülők, mikor nyertünk, nem is akárhogyan.
Az utolsó napok kárpótlása ez. De jó most magyarnak lenni!