Az elmúlt napokban Török Gábor, az egyik legrokonszenvesebb, mértéktartó politológus, aki sosem keveri össze a vágyakat a lehetőségekkel, többször is nyilatkozott, mi várható ősszel a költségvetés megszavazásakor:http://index.hu/politika/belfold/tge080830/; http://www.mr1-kossuth.hu/.
Elemzésének legérdekesebb pontja az, amikor arra céloz, hogy ugyan az ellenzéki pártok nem fogják támogatni az előterjesztést, de lehetnek néhányan, akik az „ország érdekében” közülük mégis támogatják a kormányt. No, nem úgy, hogy igennel szavaznak, hanem azzal, hogy egyszerűen távol maradnak. A Rádió Krónika című műsorában arra is utalt, hogy „A meggyőzés eszközei igen sokfélék lehetnek, a mézesmadzagtól a korbácsig rengeteg dolog elképzelhető.” A politológus kizárólag a törvényesség határain belül mozgó feltételezéseket tulajdonított a kormánynak, ezt teszem én is. Ezért kézből kontrázok minden olyan vélekedést, amely azt sugallná, hogy egyes ellenzéki képviselők esetleg „kevésbé legitim” módon rávehetők a távolmaradásra. Hogy például megvehetők egy méretesebb „borítékkal”, vagy egy olyan ígérettel, hogy „cserébe a hiányzásért felújítjuk a választókerületed iskoláját” (így legalább lenne ellenzéki város is köztük), vagy „nem hozzuk nyilvánosságra a rólad készült kompromittáló képeket” stb. Ilyen nálunk nem fordulhat elő: ha lenne is hajlandóság esetleg egynémely megroggyant erkölcsű ellenzéki képviselőben, a kormány egészen biztos visszautasítaná a felajánlkozást, mert a kormány mindig tisztességes és törvényes úton jár. Nekem ilyen eszközök eszembe sem jutnak…(Ne röhögj! Állami alkalmazottként meg kell élnem!)
De akkor is izgat a kérdés, miként vehetők rá ellenzéki képviselők, hogy ne buktassák meg a kormányt? Mivel lehet rávenni őket törvényesen, hogy ne legyenek ott az ülésteremben? Szerintem csakis úgy, hogy megtréfálják őket. Nagyvonalúságom és az állam iránti elkötelezettségem bizonyítékaként adok is a kormánypártiaknak egy tanácsot. Bizonyára olvasták Karinthytól a Röhög az osztály-t, ezt a mintát kell követniük! (A kis Auert kihívják karonfogva a teremből, hogy „Gyere, gyere, gyorsan!”; Auernek egész sor lehetőség villan fel, ki és miért hívatja…) Az így félrevezetett képviselőknek csak arra kell majd vigyázniuk, hogy aztán úgy ne járjanak, mint Karinthy hőse, akit végül az osztály kiröhög.
Bár az igaz, hogy az egész országra ráférne már egy nagy, felszabadult nevetés.
Mindenesetre figyelni fogjuk, kiket sikerül megtréfálni…
