Bár a hőmérő higanyszála nyári csúcsokat döntöget, a fákon összébb húzódó, majd lehulló levelek egyre bizonyosabbá teszik: itt van az ősz, itt van újra. Még néhány hét, és fecskék, gólyák, darvak összegyűlnek, s megkezdik vonulásukat.
A magyar közélet kitermelt egy olyan sajátos embertípust, amely elirigyelve a madarak szokásait maga is a vonulásban látja a túlélés lehetőségét. Vonulnak a különféle gárdisták – „mentve” a lakosságot a cigányoktól; a melegek – méltóságukat követelve; s most, a nagy őszi vonulások időszakban egyre többen jelentik be – chartázók, tarka magyarok -, hogy ők meg az erőszakos szélsőjobb ellen készülnek kivonulni. Csalódnék, ha ezek ellenreakciójaként utóbbiak ne éreznének késztetést egy kis kődobálós, Molotov-koktélos összejövetelre.
Szabad országban persze vonulni is szabad. Valós aggodalmaknak tarthatjuk a kiváltó okokat is. Ki tagadhatná, hogy különösen egyes vidéki településeken a cigányok egy része szinte elviselhetetlenné teszi az ott élők mindennapjait? Ki tagadhatná, hogy az ellenük irányuló vonulások vétlen cigányokban is félelmet kelthetnek? És nem láttunk elég példát az utóbbi időkben, hogy csuklyás fiatalok rendőrökre mernek támadni, a rendőrök meg békés tüntetőkre? Dehogynem. Mindenki jogosnak érezheti saját fájdalmát és félelmét, csak az a baj, hogy mindenki kizárólag a sajátját érzi annak. Vonuló magyarjaink – gárdisták, melegek, chartások, tarkák – közül senki sem képes arra, hogy azok félelmét is belássa, akik ellen éppen tüntetnek.
Vakságuk azonban az említettnél is nagyobb. Azt a lényeges elemet nem ismerik fel, hogy mindannyian ugyanattól szenvednek: az impotens államhatalomtól. Attól, amelyik tűri az erőszakot, fenyegetést, vagy legalábbis hatékony lépéseket nem tesz ellene sem az Andrássy úton, sem a vidéki településeken; attól, amelyik nem akarja / nem képes megvédeni polgárait a bűnözéstől, visszatartani az önbíráskodástól (hogy mit tanult a cigányság egy része Olaszliszkából, azt éppen a tegnapi mezőfalvi események bizonyítják: semmit). Az pedig már-már a perverzitással határos, hogy miközben ugyanez az államhatalom lényeges területeken nem működik, annak első számú képviselője, vagyis felelőse is egyben, maga kezdeményez Chartát.
Kiválaszt egy részfélelmet, melléáll, amivel a másik oldal indulatait rögtön mellékvágányra futtatja, mert nagyon is tudja: addig jó, míg a gárda a cigányok ellen vonul, a cigányok pedig a gárdisták ellen; amíg a melegek az őket ért atrocitások miatt tiltakoznak, másokat meg a melegfelvonulások zavarnak stb. Mert a feltörő ködös indulataik addig is elfedik azt a tényt, hogy mindannyian meg vannak vezetve.
Marhák mindannyian, csak az egyik fekete-fehér, a másik tarka magyar fajta. Vonulnak, ahová a pásztor irányítja őket.
