A Népszabadság nemes hagyományaihoz hozzátartozik, hogy időnként célkeresztbe vesznek valakit, többnyire nekik nem tetsző személyt, kiadják a lőparancsot, de legalábbis megpróbálják az illetőt ellehetetleníteni. Azok a régi szép idők persze elmúltak, amikor egy Rényi Péter vagy Szerdahelyi István tollából származó kritika írókat, értelmiségieket tehetett parkolópályára, de a reflexek még működnek. Ezt bizonyítja Kácsor Zsolt cikke, amely Lipusz Zsolt magyar-történelem szakos középiskolai tanárról, a Jobbik nyíregyházi alelnökéről szól: http://www.nol.hu/cikk/506862/
Bár az írás viszonylag hosszú, valójában egy mondatban össze lehet foglalni mondanivalóját: a szerző azon méltatlankodik, miért nem rúgják már ki Lipusz Zsoltot tanári állásából?
De ki is az a Lipusz Zsolt, aki a legnagyobb példányszámú figyelmét felkeltette? Az ország nagy részének erről fogalma sincs, szűkebb környezetén kívül csak azok ismerik akik a a kuruc.info olyan megrögzött olvasói, mint a Népszabadság újságírója. Kácsor Zsolt bőségesen idéz is a nevezett portálon megjelent Lipusz-cikekből, sőt éppen ezek miatt az írások miatt szeretné, ha kirúgnák már végre a tanárt állásából.
Lipusz írásai többnyire valóban végtelenül, bántóan egyoldalúak, gyakran szélsőségesek, az pedig, hogy ezeket előszeretettel jelenteti meg a kurucoknál, nem vall sem túltengő értelemre, sem jó ízlésre. Aki ezeket a „műveket” és a személyiséget annyira fontosnak tartja, az vitatkozzon vele, cáfolja meg, mutasson rá ostoba korlátoltságukra, nevezze őt hülyének, „buta jobbos seggnek” (ezzel engem tisztelt meg legutoljára egyik kommentelőm): egy politikai-ideológiai vitában minden törvényes eszköz megengedett, a törvénytelen pedig egyenesen bevett szokás nálunk.
Egy dolgot azonban nem szabad tenni: a politikust, közembert, közírót összekeverni a magánemberrel. A Népszabadságban megjelent írás ezért elfogadhatatlan. Kácsor úr Lipuszt tanárként akarja tönkretenni, de bárhogy keresgél, sem közvetlen főnöke, sem igazgatója, sem tanítványai nem tudnak „terhelőt” mondani róla. Sőt éppenséggel mindenki hangsúlyozza: tanári szerepéből nem szokott kiesni, az órán nem politizál, a „hivatalos” tananyagot tanítja, nem tömi a tanítványai fejét azokkal a baromságokkal, amiket egyébként előszeretettel hirdet.
Akkor mi itt a probléma? Csak nem az, miként gondolkodik erről vagy arról? Úgy gondolja, hogy a holokauszt nem vagy nem úgy történt meg? Na és: a hülyeség nem bűncselekmény. A kérdés ugyanis az, hogy miként tanítja pl. a holokausztot? Márpedig erre nézve egyelőre nem talált Kácsor úr terhelő tényeket, bárhogy is szerette volna.
Más dolog persze, hogy Lipusz „kolléga” miként tud szembenézni azzal a ténnyel, hogy teljesen mást mond tanítványainak órán, mint amiket valójában gondol. De ez legyen az ő dolga, ehhez sem a Népszabadság újságíróinak, sem olvasóinak semmi közük.
