Három nap telt el a legújabb, kocsordi tanárverés óta, letelt a türelmi idő: http://nyiregyhaza.hir6.hu/cikk/19165/080924_tanarveres_kocsordon. Azóta vártam, hogy valamely illetékes majdcsak reagál az esetre, de mindenki szokása szerint lapít. Hiller miniszter úr elfoglalt ember. Alig van nap, hogy ne jelentene be egy-egy projektet, melyek majd szédítő távlatot fognak nyitni az oktatás előtt, mára is jutott egy: http://www.mno.hu/portal/587408. Úgy látszik, nem tudott időt szakítani, hogy kiálljon a megvert tanítónő védelmében, vagy ilyen „piszlicséré” ügyekkel ő nem foglalkozik.

 

Nem új ez a magatartása: általános jelenség, hogy ha be kell jelenteni egy beruházást, ha pénzosztásról van szó, akkor minisztereink maguk vállalják az embert próbáló feladatot, ám ha valamilyen gond van a szakterületükön, azt vagy „rásózzák” ilyen-olyan szintű beosztottaikra, vagy azt elhallgatják. Mivel magam is tanár vagyok, kénytelen vagyok elmondani neki, miként vélekedik ilyen esetben a tanárok jókora része: bizony a minisztert politikusként és emberként is „rongynak” tartjuk, s azt mondjuk: menj a fenébe a projektjeiddel, utazz le Kocsordra, személyesen és ott állj ki a tanárok mellett, akkor talán valamit visszanyerhetnél rég elvesztett hiteledből!

 

 Mint írtam, Hiller hallgatása nem volt meglepő. Annál inkább meglepett, hogy a cigányság emberjogi helyzetére oly kényes vezetői, mint amilyen Kolompár Orbán vagy Horváth Aladár, szintén lapulnak. Nem látják meg a helyzetben rejlő lehetőséget. Pedig ha kicsit is gondolkodnak, rájöhetnének, hogy némaságukkal sorstársaikkal tesznek rosszat. A kocsordiak és más, hasonló települések lakói, általában a „zemberek” ugyanis – bocsánat a szóért – szarnak a chartára mindaddig, míg azt látják, hogy környezetükben egész más problémák forognak fönn, mint amiről jogvédőink beszélnek. Nem fognak cizellált véleményt formálni a cigányokról egy-egy ilyen (és ennél súlyosabb) eset után, hogy Orsós Pistike és szülei szemét módon viselkedtek ugyan, de Rézműves Zolikáék nagyon aranyosak. Nem bizony, nem ilyen finnyásan válogatósak, hanem azt fogják mondani: szemét cigányok. Mind. Na ezt kerülhetnék el a cigányvezetők, ha nyomban elutaznának oda, maguk vonnák felelősségre az elkövetőket (nem büntetőjogilag), de legalább nevükben és helyettük is bocsánatot kérnének, ott kellene szónokolniuk, saját sorstársaik előtt, hogy ez így nem mehet tovább, hogy aki ilyet vagy ehhez hasonlót tesz, azt ők nem képviselik tovább stb. Egy ilyen gesztus ezerszer többet érne, mint száz, a kirekesztettségüket felpanaszló tömeggyűlés. Ez utóbbi ugyanis a nem cigányok közül is mindössze néhány ezer olyan embert érint meg, aki enélkül is, puszta rutinból mellettük áll, de az emberek millióit hidegen hagyja, vagy még inkább ellenük hangolja, mert felfogásuk, helyzetértékelésük köszönő viszonyban sincs a maguk tapasztalatával.

 

A nagy dolgok ugyanis nem a tömeggyűléseken dőlnek el, hanem otthon, a szomszédban, most pedig éppen Kocsordon.