Nemrég egy posztomban nem minden gúny nélkül próbáltam nevetségessé tenni a jobbszélen belüli torzsalkodásokat, egymás lejáratását: http://sasika61mondja.blog.hu/2008/09/23/jobbszel_tolok. Az elmúlt napokban rá kellett jönnöm, bizonyos tekintetben parlamenti pártjaink sem különbek. Mert az addig még talán rendjén is van, hogy szinte mindenben eltér véleményük, s az együttműködés minimális szintjére sem hajlandók: végül is többek között azért támogattuk a rendszerváltást, hogy ne legyen egy kötelező vélemény, nem? Ebben én nem látok tragédiát, s ahogy néha más, nyugati országok parlamentjéről hírhez jutok, hát bizony ott sem különb sokkal a helyzet, ha egyáltalán az. Amire viszont még ennyi év után is rácsodálkozom, az az a fajta személyeskedés, amikor már a politikai ellenfél (volt elvbarát) normalitását is kétségbe vonják. Mert ez nem különbözik attól, hogy „Dósa István megroggyant”.
Természetesen lehet, hogy a politikusi lét sokak idegeit felőrli; lehet, hogy nagy tételben gyártják már a sárga festéket a parlament újraszínezéséhez (ahol középiskolás voltam, az ország egyik legnagyobb elmegyógyintézetét nevezte a köznyelv „Sárgaház”-nak). Mégis, valamennyire ismerve őket, de feltételezve majdnem mindent róluk, mindig meglepődöm, ha egy-egy őszinte mondat átüt az úriemberség hamis látszatán. Hogy Gyurcsány „idegbeteg”, „zavart személyiségű”, Orbán pedig „hatalommániás diktátor” – ezt már az iskolások is fújják, szinte közmegegyezés van az ellentétes oldalon a két személy megítélésében, mondhatni: a toposzok kanonizálódtak.
A kör azonban egyre bővül.
„Almássy Kornél mai nyilatkozata egy megzavarodott ember vagdalkozása, amelyből semmi sem igaz. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni, összeroppant saját tette súlyától, következményeitől” - így jellemzi Herényi Károly volt frakciótársát. Lehet, hogy csak a hétköznapi ember mondatja velem, de én egy barátomról akkor sem állítanék ilyet, ha igaz lenne. Amivel pedig Almássy vádolja az MDF vezetőit (és a titkosszolgálatokat), hát az meg bizony idegbeteggé tehet mindannyiunkat. Ha igaz.
Fájdalom, az ilyen szintű diagnózis-felállításba az általam nagyra becsült Navracsics Tibor is beszállt: „Szilvásy György nem James Bond. Csak egy paranoid, félelmeitől és alantas vágyaitól gyötört ember” – írja. Kedves Tibor, ne, könyörgöm, ne! Maradjon ez a "komoly" szóvivők dolga! „Az ember bizonyos szint fölött nem süllyed bizonyos szint alá”- mondja Esterházy. Ehhez tartsuk magunkat.
