Beveszek én minden orvosságot, de nincs az a pirula, ami keserűbb érzéssel töltene el, mint amikor hülyének néznek.
Ahogyan az várható volt, a válság elsöpörte mindazokat a kormányterveket, amelyeket néhány hónappal ezelőtt még naponta reklámoztak, nem kis költséggel. Ez lett a sorsa az Új Tudás nevű hangzatos elképzeléseknek is: Klebersberg hívei megnyugodhatnak, mégsem Hiller István lesz az, aki a legnagyobb, „soha nem látott” fejlesztéseket viszi végbe a közoktatásban. A minisztérium a bukást persze nem meri bevallani, ezért közleményt adtak ki „Az Új Tudás - Műveltség Mindenkinek Program továbbra is egyike a kormány legnagyobb prioritást élvező programjainak” címen:
Most ne menjünk bele, mennyire értelmetlen a cím (alig különb, mint a nevezetes „elsődleges prioritás”), nézzük inkább a szöveget, mert ez tipikus példája a hadovának, mellébeszélésnek. Először is a minisztérium leszögezi, hogy a program nemhogy megbukott volna, hanem jórészt már meg is valósult. Bizonyítékként felsorolják, hogy már kötelezték a fenntartókat a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátásának biztosítására, ebben a szülői érdekeltséget is megteremtették, 2010-től minden diák tanulhat angolul (eddig is tanult szinte mindenki), új, kompetenciaalapú tantervek készültek, hozzáláttak a szegregáció felszámolásához. Végezetül hozzáteszik, hogy a minisztérium mindent megtesz, hogy a program összes eleme megvalósuljon.
Mi ebben „rizsa”? Nos, nem más, minthogy a tervezetnek talán leginkább propagált eleme a tanári pálya presztízsének emelése, a tanári hivatás fokozottabb megbecsülése volt. Jelentős fizetésemelést ígértek a pályakezdőknek, s ez az emelés egyre szűkülő összeggel érintette volna a 20 éve pályán lévőket is. Ennek az emelésnek az anyagi vonzata az új költségvetési tervezetben már nem szerepel, ergo: nem lesz belőle semmi. Jól tudja ezt a minisztérium is, a közleményt éppen azért adták ki, hogy bár a korábban általuk is a legfontosabb dologként bemutatott anyagi ösztönzés kútba esett, nehogy azt higgye a közvélemény, hogy az egész program dugába dőlt. Nem, az Új Tudás dübörög tovább: fizetnek egyes szülőknek azért, ami egyébként másoknak kötelességük, hallhatunk majd tervezeteket a szegregációmentes oktatás előnyeiről, lesz itt minden. Csak pénz nem a „tanári pálya presztízsének emelésére”.
Mindez baj-e? A tervezet bukása önmagában nem. Az eleve átgondolatlan volt, indokolatlan bérfeszültségekhez vezetett volna, és ha egyébként is le kell nyelnünk egy marék keserű pirulát (13. havi bér ideiglenes / végleges felszámolása, bérbefagyasztás stb.), akkor miért pont ez az elképzelés lenne kivétel.
A baj tehát nem önmagában ebben van. Hanem a hazudozásban, az őszinteség hiányában. Abban, hogy erről a közleményben a maga konkrétságában egy szó sem esik, ráadásul az első mondatban leszögezik: „A program kiemelt eleme továbbra is a tanári pálya presztízsének emelése, a tanári hivatás fokozottabb megbecsülése.” Na igen. Pénz híján ez azonban csak azt jelenti, hogy marad az „erkölcsi megbecsülés”, a „tanulók fénylő tekintetére” való hivatkozás. Ami persze éppúgy nem létezik.