1996-ban vettünk egy telket, melyen egy harmincas években épült, rozoga kis ház is állt, melléképületekkel. Felújítani semmiképp nem lehetett, így hát szét kellett verni, hogy felépíthessük azt a házat, amit magunknak elképzeltünk. Majdnem egy évig óriási volt a felfordulás, puszta kézi eszközökkel bontottunk apósommal, egy-két barátommal, amikor időnk engedte. Voltak pillanatok, amikor magam sem hittem, hogy ebből még rend lesz, élhető otthon. Bizony vannak helyzetek, amikor az építéshez először szét kell verni valamit, s ez nem kevés kellemetlenséggel is jár.
Sokan hiszik azt, hogy hasonló fog végbemenni a HospInvest egri megjelenésével. Jönnek a tőkeerős vállalkozók, lesz egy kis felfordulás, de a végén minden jobb lesz, mint eredetileg volt. Nem vagyok jós, hosszú távon akár még így is lehet, bár ebben nem hiszek. Na de mi lesz addig? Menyi idő lesz ez az „addig”?
A zona.hu érdekes cikket közölt a témáról: http://zona.hu/article/1642/hospinvest-a-betegeket-ha-lehet-kuldjek-haza.html. Ebből kiderül, hogy bizonytalan ideig csak felfordulás, káosz lesz. A közvélemény megdolgozása és a felelősség áthárítása már meg is kezdődött. Kosztura László, a HI régió igazgatója bejelenti, hogy három hónapba telik majd, míg a kórházvédők rombolását helyreállítják:
http://www.heol.hu/cikk/186455. Mintha bizony nevezettek afféle ludditákként összetörték volna a gépeket, szétverték volna a kórház falait, eltüntették volna a betegek adatait stb. (Azt persze nem kétlem, hogy be fognak tartani, ahol csak tudnak: akinek „nyakán a kés”, nem fog segédkezni a kivégzésében – tudom: aláírhattak volna s egyebek.) Ugyanakkor ellent is mond önmagának, amikor kijelenti, hogy „szombattól végre ismét a betegeké és a nyugodt gyógyításé lesz a főszerep az intézményben.” Most akkor megvannak a nyugodt gyógyítás feltételei vagy nincsenek? Természetesen nincsenek. A HI ugyan azt ígérte, hogy november 1-től rendben átveszi az intézményt, erre lényegében semmi esély nincs. Lehet, hogy a többi ígéretük is így valósul majd meg? A sok-sok buktatót, bizonytalanságot, az idő sürgetése miatti zűrzavart már a kinevezett vezetők is látják (zona.hu). hazaküldik a rehabilitációs betegeket, s lényegében a sürgősségi ellátáson kívül minden szünetelni fog. Senki nem tud semmit, még az aláírók sem, azt sem, hogy mely nővér melyik osztályon és kivel, hol fog dolgozni, milyen munkarendben.
Visszatérve a nyitó példához: nekünk akkor is volt hol laknunk, amikor mostani helyünkön káosz, felfordulás volt. A biztonságunkat semmilyen veszély nem fenyegette. Most ez aligha mondható majd el az elkövetkező hetekben az egri kórházba kerülőkről.
Megéri? Valakinek biztosan. Ilyen áron is.
Végezetül érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy „lakható” volt-e a kórház régi formájában? Megérett-e az átalakításra? A különféle fórumokra beírók, az ezen a blogon kommentelők sokasága bizonyítja, hogy bizony voltak problémák „régen” is, nem is kicsik. Nem az adóssággal, a fejlesztési források hiányával. Ez többé-kevésbé általános jelenség az egészségügyben, melyről nem az ott dolgozók tehetnek elsősorban. De a szinte általános orvosellenesség nem táplálkozhat puszta gyűlöletből, hanem ennek valami reális okának kell lennie. A kórházvédők éppen azzal követték el a legnagyobb hibát, hogy ezt nem vették tekintetbe, nem voltak javaslataik a beteg-orvos viszony jobbítására, nem érezték a velük szembenállók indulatainak részbeni jogosságát, nem látták mindebben a saját felelősségüket.
Hibáztak, de bűnt nem követtek el. Ennek terhe másokat illet.