1980-ban előfelvételis katona voltam Hódmezővásárhelyen. Az akkori honvédség százával szülte az abszurd helyzeteket, ilyen történetből mindenkinek van egy tucat, aki akkor katona volt. Amit példázatként elmondok, nem hallomáson alapul, hanem saját szememmel láttam.
Valamikor késő tavasszal választások voltak („szavazás” – mondtuk akkor, mert választani nemigen lehetett). A laktanyában is volt egy szavazókör, mi, sorkatonák ott adhattuk le voksunkat. A honvédségnél az volt a szokás, hogy bármilyen elöljáró érkezett, bármilyen rendkívüli esemény volt kilátásban (pl. riadó), a parancsnokokat előre értesítették, így volt idő felkészülni, napokkal az esemény előtt megjavítani időlegesen a technikát, hogy amikor elhangzik a „Riadó!” felhívás, minden flottul menjen. Így hazudtak a felsőbb parancsnokságnak és egymásnak, azt a hitet keltve, hogy minden rendben megy.
Az említett választásra isten tudja, honnan, valami nagykutya érkezését várták, aki majd ellenőrzi, rendben mennek- e a dolgok. Napokkal előtte elkezdtünk takarítani, a körleteket rendbe raktuk stb. Még a választás előtti napon valamiért elsétáltam a parancsnoki épület irányába, s látom, hogy kiskatonák festik a füvet. A szó szoros értelmében: festékesdobozzal és ecsettel a kezükben pótolják, amit a természet elmulasztott: szép zöld színt adtak a fűnek, „nehogymán” kopottnak látszódjon. Hihetetlen, de esküszöm: így volt. Hogy mi került be a parancsnoki jelentésbe, azt persze nem tudom, de nyilván olyasmi, hogy „minden a legnagyobb rendben folyt, az állomány vidáman s felszabadultan vett részt a választásokon”.
Két napja működik volt kórházunk a HospInvest kezelésében. Tegnap „váratlan” látogatást tett a megyei közgyűlési elnök, Sós Tamás, aki megállapította: „ az egri Markhot Ferenc kórházban folyamatos és biztonságos a betegellátás, a működtetés átadás-átvételének folyamata pedig megnyugtatóan, és fennakadások nélkül zajlik” http://www.heol.hu/cikk/186975. Még az is lehet, hogy igaza van. A HI nyilván bevetett mindent, pénzt, paripát, fegyvert, hogy induláskor minden a legnagyobb rend látszatát keltse. De könyörgöm, volt kétsége valakinek, hogy Sós úr nem találja megnyugtatónak a helyzetet? Történhetett volna bármi is, ami a közgyűlési elnököt ellenkező véleményre ösztönzi? Ugyan már. Ki tudja ellenőrizni, hogy igaza van-e? Megnyugtatásnak szánt szavai akkor is hiteltelenek, ha egyébként igazak: akié a fő felelősség a kórház átadásában, mondhatná azt, hogy „Uraim, ezt elszabtuk”?
Ma erre a nyilatkozatra erősített rá, na, ki? Nem a betegek, nem a városi vezetés képviselője, nem is a kirúgott dolgozók valamelyike, hanem Kosztura László, a HI régió igazgatója. „ A dolgozók vidámak és felszabadultak, az elmúlt hónapok feszültsége egyik napról a másikra elmúlt”- monda Kosztura úr. Nekem vannak ismerőseim köztük, nem egy. Mindannyian szégyenkeznek magánbeszélgetésben, hogy a megélhetési kényszer, a fenyegetések s egyebek hatására alá kellett írniuk. Nem azért, mintha bármiben is reménykednének, ők is úgy gondolják: semmivel sem lesz jobb, sőt betegnek és személyesen nekik csak rosszabb lesz. De aláírtak, mert gyerek, család, megélhetés stb. Nem kell, nem szabad őket bántani, elítélni. De hogy vidámak lennének s felszabadultak? Vidámak, amikor látják korábbi munkatársaikat, barátaikat, hogy már a kórházba sem léphetnek be, még az ott maradt mézért sem? Felszabadultak, amikor munkájuk sokkal nehezebbé vált, hiszen a kiesettekét is nekik kell végezniük?
Meddig festik még a füvet, kedves uraim?
Az utolsó 100 komment: