Valahol a volt Szovjetunióban:
A tanító a trópusi állatok szemléltetéséhez az órán mutat a kisiskolásoknak egy kitömött krokodilt.
- Na Iván, mi ez itt az asztalon?
- Kenguru.
- Nem, nem, menj a helyedre. Mondd meg te Griska!
- Orrszarvú.
- Nem, nem, menj a helyedre. Mondd meg te, Sztyopka!
- Zebra.
- Nem, nem, menj a helyedre. Ejnye gyerekek, pedig már tanultunk róla az előző órán! Mondd meg te Szásenyka!
Szásenyka:
- Csak nem személyesen Vlagyimir Iljics?
A tanító a trópusi állatok szemléltetéséhez az órán mutat a kisiskolásoknak egy kitömött krokodilt.
- Na Iván, mi ez itt az asztalon?
- Kenguru.
- Nem, nem, menj a helyedre. Mondd meg te Griska!
- Orrszarvú.
- Nem, nem, menj a helyedre. Mondd meg te, Sztyopka!
- Zebra.
- Nem, nem, menj a helyedre. Ejnye gyerekek, pedig már tanultunk róla az előző órán! Mondd meg te Szásenyka!
Szásenyka:
- Csak nem személyesen Vlagyimir Iljics?
Az ember gyanútlanul nézi az Index videóját (http://index.hu/video/2008/12/07/razzia_1/?p=0), hallgatja Práger Ferenc kapitányságvezetőt, nyilatkoznak az empatikus rendőrhölgyek, aztán a 47. másodpercben egy vágókép a szoba faláról, először azt hittem, rosszul látok. Megnézem még egyszer, meg még egyszer, de akárhányszor nézem, mindig ugyanazt látom.
Kinek a képe lóg a falon?
Persze tudom én, hogy nagy a rendőrhiány, a nyócker sok feladatot ad az állománynak, így aztán apróságokra nem jut idejük. Továbbá a megszokás nagy úr. Ha valakinek a képe ott lógott negyven-ötven évig, miért ne lóghatna még 20-30-ig, vagy akár az idők végezetéig.
Könyörgöm, mondja már meg valaki, jól látom, amit látok?
És az úr hányadik évét írjuk, kapitány elvtárs?