Ki nem élte még át azt a haragot, indulatot, szomorúságot, ami akkor fogja el az embert, ha a szeretteit kell „bántania”, akárcsak szóban is? Ha egy vitás helyzetben azt kell megállapítanunk, hogy a hozzánk tartozó személy hibázott s nincs igaza? Ahogyan felépül ez az érzés egy konkrét személy esetén, ugyanúgy megfigyelhető akkor is, ha a kiváltója nem egy személy, hanem a legtágabb közösségünk. Ennek jeleit tapasztaltam legutóbb Rostás Lászlón, a kiskunhalasi cigány önkormányzat elnökén egy tv-vitában.
Nemrég országos visszhangot keltett Lakatos Attila borsodi cigányvajda szokatlan megnyilatkozása (https://www.youtube.com/watch?v=kh41BvlPs7Y), sokan kaptuk fel a fejünket: hát ilyen is van? Igen, ilyen is van, hálistennek, és ráadásul nincs egyedül. Rostás László hozzá hasonló alakja közéletünknek. Néhány napja még azt sem tudtam róla, hogy létezik. Véletlenül akadtam rá az ATV-n
(http://atv.hu/videotar/2008_dec__roma_eroszak__vagy_rasszizmus__1____resz.html), és a szám tátva maradt a csodálkozástól. Tegnap meg ezt a hírt lehetett olvasni: „Kiemelné a családjukból az iskolakerülő cigány gyerekeket Rostás László, a halasi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke - írja szerdai számában a Petőfi Népe (…)A napilap szerint Rostás László kisebbségi vezető drasztikus intézkedéseket tart szükségesnek: az állami gondozásba helyezés mellett a segélyeket is megvonná a családoktól” http://index.hu/politika/belhirek/371434/.
Miért is érdekes Rostás úr? Mert azon kevés cigányvezetők közé tartozik, aki nem szimatol rasszizmust azonnal, ha bárki szóvá teszi a cigány-magyar együttélés problémáit, hanem megpróbálja megérteni a másik felet, s kendőzetlen őszinteséggel beszél népe felelősségéről.
Minden párbeszédnek alapfeltétele ugyanis, hogy a másikban ne az ellenséget lássuk, a problémáiban ne az előítéletes gondolkodás megjelenését, hanem közös megoldást keressünk. Rostás úr ki merte mondani: a magyarok tömegeiben nem rasszisták, nem rasszista sem a monoki, sem a kiskunlacházi polgármester (ők is résztvevői voltak a beszélgetésnek), helyesen látják (a polgármesterek), hogy a romák felemelkedése az oktatáson át vezethet, s a szülők felelőssége megkerülhetetlen, ha egy cigánygyerek nem jár iskolába, vagy éppenséggel késsel jár már az alsó tagozatra is - szóval csupa olyan dolgot mondott, amire lehet építkezni, s ami nem egyszer ki is váltotta a szintén jelenlévő Daróczi Ágnes nemtetszését is.
Ki ez az ember? Gyanítom, népéből jó néhányan árulónak fogják kikiáltani, hacsak máris nem az a szemükben. Számomra viszont az első hiteles cigánypolitikus, aki előtt, ha lenne kalapom, megemelném mélyen. Isten éltesse sokáig!
