Van abban valami megnyugtató, hogy kormányunk figyelme mennyi mindenre kiterjed. Az ember azt gondolná, hogy minden idejüket leköti az állam működtetése, annak irányítása, nem beszélve a düledező gazdaságról, növekvő munkanélküliségről stb.
Hát nem. Nincs olyan rossz, ad absurdum még a parlament lefoglalásával is fenyegető gazdasági-pénzügyi helyzet, hogy hétről-hétre ne jutna idő egy kis ideológiai harcra: nemrég a fenyegető ókonzervativizmus, most pedig éppen a rasszizmus, antiszemitizmus ellen: http://mszp.hu/belfold/bovebben/a-rasszizmus-kisertete. Az embernek már-már az az érzése: meglehet, ez a küzdelem maga a kormányzás, de legalábbis hasonló súlyt képvisel, mint más, a társadalmat általában jobban érintő és érdeklő kérdések.
A mai rasszizmus elleni konferencia lényegében azt szolgálta, hogy a magyar kormány megkapja ennek a küzdelemnek nemzetközi igazolását. A Zárónyilatkozat az általános lózungokon túl több pontban is kimutathatóan a kormány álláspontját rögzíti, ehhez asszisztáltak az Európai Parlament szocialista frakciójának képviselői.
„ Alig leplezetten fasisztoid jellegű félkatonai csoportok masíroznak az utcákon. E jelenségek félelmet keltenek az állampolgárokban, alapjaiban veszélyeztetik a demokráciát és a társadalmi békét” – szól a közlemény első lényeges állítása. Ki nem ismerne rá a mondatból Magyar Gárdára?
„Vannak országok azonban, ahol a kormányzati erők, vezető ellenzéki pártok cinkosan hallgatnak, s ami rosszabb, együttműködnek, kollaborálnak a szélsőjobboldali erőkkel. (…) Kiváltképpen veszélyes a szélsőséges erők kormányzati szerepvállalása némely európai országban, ami a társadalmi feszültségek növekedéséhez, a kisebbségek jogainak csorbulásához, intoleranciához vezet.” E mondatok pedig részben belpolitikai tartalmúak, s a Fidesz ellen irányulnak, részben pedig a szlovák-magyar vitában rögzítik a magyar álláspontot.
A Zárónyilatkozat többi eleme lényegtelen és semmitmondó: a kormány ígéretet tesz a gyűlöletbeszéd törvény általi visszaszorítására (nem lesz belőle semmi) s egy évről-évre megrendezendő honi konferenciára a rasszizmus ellen (ez jó alkalmat nyújthat rendre a jobboldal és a szélsőjobb összemosására, feltéve, hogy megvalósul).
Maga a tanácskozás jól mutatja, hogy a kormányfő – aki beszédet is mondott - eleve rossz irányból közelíti a problémát. Szerintem az effajta beszédek, konferenciák egy jottányit sem szorítják vissza a szélsőségeseket, s még jó, ha nem erősödnek meg ezáltal. Az ellenük való küzdelemnek ugyanis elsősorban nem az ideológiai harc a megfelelő terepe, hanem a gazdaság- és társadalompolitika. Mondhatnám: az az igazán demokrata, aki jó gazdaság- és társadalompolitikát csinál, nem adósítja el végletesen az országot, nem zárkózik el az égető társadalmi problámák megvitatása elől (cigánykérdés), nem engedi, hogy a társadalom egyre nagyobb szelete jusson kilátástalan helyzetbe stb. E téren különösen nagy jelentősége van annak, hogy sikerül-e a középosztályt megvédeni a lecsúszástól. Szélsőséges gondolkodású emberek ugyanis a leggazdagabb társadalmakban is vannak (a hülyeséggel szemben semmi nem ad általános immunitást), de szervezett és jelentősebb politikai erővé csak azáltal válhatnak, ha a középosztály is a maga tekintélyével, befolyásával részben melléjük áll. És ebben bizony a mi kormányunk, nem kis részben a maga hibájából, vesztésre áll. Az ideológia küzdelem csak utóvédharc: lehet némi mozgósító ereje, keltheti azt a látszatot, hogy „csapataink harcban állnak”: valójában a vereség elkerülhetetlen.
