1. Évtizedeken át állandósulnak a reformok (ez egyszerre tünete és oka is a hanyatlásnak), mindig az aktuális hozza majd el a megváltást, amitől azonban folyamatosan távolodunk.
2. A tanárok helyett nagyobb megbecsülést kapnak a különféle pedagógiai szakértők, akik gyerekeket többnyire csak lerajzolva láttak a tankönyvekben.
3. Milliárdokat költenek minőségbiztosításra, anélkül, hogy a minőségi oktatás mérésének lenne egységes metodikája.
4. Az oktatási folyamat céljai közt megjelenik és egyre nagyobb súlyt kap a különböző méréseken való jó szereplés.
5. A sokoldalú ismeretközvetítés szerepét a feladatlapok begyakorlása veszi át: nem az a lényeg, hogy mit tudsz,milyen mélységű ismereteid vannak, hanem hogy minél jobban töltsd ki azon mérések feladatlapjait, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a tananyaggal.
6. Egyedül üdvözítő módszernek kiáltanak ki kétes értékű pedagógiai eljárásokat: team-munka, projekt-készítés, kooperatív tanulási technikák stb.: ezek ugyanis el tudják fedni, hogy ki az, aki ténylegesen dolgozik, s ki az, aki egyszerű megfigyelője a munkának.
7. A tényleges tudás, az ismeretek háttérbe szorulnak, a „kompetencia” szót annyiszor mondják ki naponta az oktatás irányítói, mint a tibeti buddhisták az „Om” szótagot, és legalább akkora varázserőt is tulajdonítanak neki.
8. Az „elitképzés” szitokszóvá válik, az ezt célként megfogalmazó iskolákat különféle módszerekkel igyekszenek ellehetetleníteni: beiskolázási körzetek felállítása, felvételik korlátozása, hátrányos helyzetűek előnyben részesítése stb.
9. Meghatározóvá válik az a felfogás, hogy a tanítási folyamat legfontosabb eleme, hogy a gyerek érezze jól magát az iskolában, lehetőleg minél kevésbé terheljük, csökkentsük a tananyagot, szorítsuk vissza az olyan különösen frusztráló tárgyakat, mint a matematika, fizika, kémia, s nagyjából elég az is, ha valamilyen szinten megtanul angolul és be tudja kapcsolni a számítógépet.
10. A tantestületek öreg motorosai a szeptemberi tanévkezdéskor megismerkedvén az új kollégákkal egyre többször sóhajtanak fel: „Ez is tanít? Az istenit!”