Életünket és vérünket!
Gyurcsány Ferenc az 1741-es pozsonyi országgyűlés nagyjelenetéhez hasonlította azt, ahogyan az Idősügyi Tanács fogadta a kormány nyugdíjreform-terveit.
Nyilván valami nagyon nagy elismerést akart ezzel kifejezni, jelezni akarta a külvilág felé, hogy drága nyugdíjas- szervezeteink milyen megértőek, mennyire szívükön viselik a haza üdvét, s ezért mekkora tiszteletet érdemelnek.
A miniszterelnök talán nem is tudja, hogy hasonlata mennyire találó. Mária Terézia tisztában volt vele, hogy trónját a feltörekvő Poroszország ellenében csak a magyar rendek segítségével tarthatja meg, ezért jelent meg az országgyűlésen gyászruhában, karján a csecsemő Józseffel, s a jelenet hatására ajánlották fel a rendek „életüket és vérüket”.
De mit is ajánlottak fel valójában ezzel a rendek? A magyar nép életét és vérét. A jobbágyok adóit. A körükből kikerülő újoncokat. A rendeknek még arra is volt gondjuk, hogy mindezek végrehajtása előtt törvénybe iktassák a maguk kiváltságainak fenntartását, a nemesi föld adómentességét.
Tökéletes párhuzam.
A miniszterelnöknek jószerivel már csak a nyugdíjasok körében vannak nagyobb tömegű hívei. Nélkülük biztos a bukás. Sőt, velük is annak látszik, de talán a mértéke nem olyan megalázó. Gyurcsány Ferenc szinte csak rájuk számíthat. A tanács szervezeti támogatásukról biztosítják a miniszterelnököt, mindent felajánlanak, ami nekik nem kerül semmibe.
„Mihelyt nem kell, mindenem a tiéd – ez az élet vásárcsarnokának felirata” – mondja Weöres Sándor. Mihelyt nem akarod tőlünk, mai nyugdíjasoktól elvenni azt, ami nekünk „jár”, attól kezdve mindent odaadunk, ami a későbbi nyugdíjasoknak „járna”. Nekik ne legyen 13. havi (nekünk persze maradjon meg), nekik legyen 65 év a korhatár (mi elmehetünk korábban is), sőt, még a zabrálást is támogatjuk, ha nem minket sújt.
Rég halott szüleim és nagyszüleim nevében is ég a képem. Ki kell mondanom: az Idősügyi Tanács tagjai nem a parlamentbe, hanem az elfekvőbe valók. Nem a nyugdíjasok általában, hanem azok, akik a nevükben lépnek fel. De a nyugdíjasaink is szégyellhetik magukat, hogy mindezt hagyják.