Mit tehet az ember, ha két meggyilkolt embert temetnek éppen? Ha a gyász és a jogos felháborodás hullámai még ott vannak a szívekben? Szabad-e megszólalni ebben a pillanatban, vagy jobb hallgatni, nyelni egyet, mint oly sokszor? Kell-e bizonygatni a részvétünket, egyáltalán érdemes-e?
Valószínűleg ízlésesebb lenne hagyni az egészet, hogy mégsem teszem, annak az az oka, hogy a mai tatárszentgyörgyi temetésen Iványi Gábor lelkész olyannyira méltatlan és felháborító beszédet mondott, hogy érdemes lenne elgondolkodnia cigány honfitársainknak, mennyire szolgálja mindaz, ami ott elhangzott, az ő érdekeiket!
A lelkész úr ugyanis szabályos liberális propagandát folytatott, felmondta a szokásos jogvédő textust, véleményem szerint súlyosan sértve az áldozatok emlékét. Csak címszavakban: nekünk, nem romáknak szégyenkeznünk kell, mert 500 éve adósok vagyunk a cigányok elfogadásával; nem nekik kell beilleszkedniük, nekünk kell befogadnunk őket; nem tanultunk Magyarországnak a cigányság ellen eddig elkövetett bűneiből; mi vagyunk, akik fenyegettünk, és nem álltuk útját annak az alakulatnak, amely elsőként ezen a településen masírozott, és most siratjuk a gyalázatunkat és veszteségünket, mert nem akarjuk, hogy így folytatódjon életünk stb.
Hát igen. Nem akarjuk, hogy így folytatódjon az életünk. Én sem akarom. Nem szeretnék pl. ilyen egyoldalú beszédet hallani. Nem szeretném, ha bűnösnek kellene éreznem magamat, az egész népemet. Párbeszédet és együttműködést szeretnék cigányok és nem cigányok között. Olyan együttműködést, ahol egyszerre van jelen a befogadás szándéka és a beilleszkedés vágya. Ahol nem célozgatunk egyes személyek vagy szervezetek bűnösségére, mielőtt tudnánk a tettesek személyét.
Egy papnak – mint minden jóérzésű embernek- mindig az áldozatok pártján kell állnia. Akkor is, ha az áldozat cigány. Meg akkor is, ha az elkövető az. Egykapuzni a futballban is unalmas. Egy ilyen súlyos társadalmi probléma esetén pedig kifejezetten káros, megtévesztő. Mert azt sugallja - durva, otromba politikát belecsempészve a halottaktól való búcsúzásba -, hogy nektek, cigányoknak, nincs itt tennivalótok. Csak nekünk, kirekesztő, elzárkózó, bűnös magyaroknak.
Cigányként vajon ki ébred rá, hogy éppen az ilyen beszédek, ez a fajta szemlélet is oka az irántuk érzett ellenszenvnek? Ki az, aki tiltakozni fog ellene?
Mély részvétem az elhunytak hozzátartozóinak. Ha van túlvilág, remélem, üdvözülni fognak.
A lelkész úr viszont jó úton halad a kárhozat irányába. Velem együtt.