Ötven egri kórházvédő tapsa köszöntötte ma a Nógrád Megyei Bíróság első fokú ítéletét, amelyben kimondták, hogy érvénytelen a Heves Megyei Önkormányzat és a HospInvest közti szerződés az egri kórház működtetésének privatizációjáról.
A HI több pofonba is beleszaladt a mai döntéssel, lényegében kiütés közeli állapotba került, egy tisztességes bíró ilyenkor már elrendelné a rászámolást. Az ítéletben a) kimondták az ügyben Eger város jogképességét (ezt a HI vitatta), b) érvénytelennek minősítették a szerződést, mert az nem felelt meg a megye vagyonrendeletében leírtaknak, c) elutasították a HI-nek 1,5 milliárdos (!) kárigényét, d) jelentős perköltség megfizetésére kötelezték a vesztes feleket.
Sós Tamás, a megyei önkormányzat nagyhatalmú MSZP-s elnöke ugyan azt nyilatkozta, hogy elemzik a helyzetet, de aligha tévedek nagyot, ha azt gondolom: fellebbezni fognak. Egy ideig tehát még minden maradni fog úgy, mint eddig, de ha a végső ítélet is ez lesz, a HI-nek mennie kell.
Nem tagadom, hogy örülök a fordulatnak, az ügy hónapokon át téma volt itt a blogomon: az egész pályázat, sőt, azt megelőzően a megyei önkormányzati elnökválasztás is annyira telített volt aljassággal, hogy magát tisztességesnek tartó ember nem nyugodhatott bele a HI győzelmébe. Ráadásul a két dolog szorosan össze is függött: az itt lakók számára nagyon úgy tűnt, hogy nem pusztán azért kellett rávenni a Fidesz egyik képviselőjét a dezertálásra, hogy Sós Tamás elnök lehessen (előtte 20-20 volt az ellenzéki és kormánypárti képviselők száma), hanem azért is, sőt, elsősorban azért, hogy a HI megkaphassa a kórházat.
Az örömöm mellett azonban félelmeim is vannak. Ha a végső döntés is ilyen kedvező lesz a kórházvédők számára, akkor jogilag helyre kell állítani az eredeti állapotot, vagyis a kórházat a HI-nek vissza kell adnia a megyei önkormányzat részére.
Ugyanakkor az „eredeti állapotot” jogi vonatkozásain kívül semmiképp nem lenne szabad visszaállítani. Az egri kórház ugyanis egyáltalán nem volt példaértékű gyógyító hely, mondhatni: szar volt, s ezen az sem változtat, hogy a HI működtetésében is bűzlik, még akkor is, ha utóbbiaknak több pénzük van Ambipurra.
A HI-nek alá nem író orvosok és ápolónők közt is vannak ismerőseim, akik közül néhányan más városokban találtak már munkát (Miskolc, Budapest). Mind azt mondják, hogy összehasonlíthatatlanul jobb helyre kerültek: sokkal nagyobb a rend, a tisztaság, a feladatok arányosabban vannak elosztva, a főorvos urak sem válogatnak a betegek közt, ők is éppúgy dolgoznak, mint beosztottjaik, kevesebb a hivatalos idő alatti magánrendelés, összességében a betegek és az ott dolgozók is jobban érzik magukat, mint itt Egerben, a HI előtt, abban a kórházban, amit védtek, védtünk.
Ha valaha visszaáll jogilag a régi állapot, mindezt bűn lenne figyelmen kívül hagyni. A kórházvédőknek új programot kellene hirdetniük: Nem akarjuk az eredeti állapotot visszaállítani! Jobbat akarunk, s ebben mi fogunk példát mutatni!
