A mai parlamenti termést látva az ember azt hihetné, hogy van itt valamiféle válság, válságocska, ami a gazdaságot érinti, de ez mind smafu ahhoz képest, hogy mekkora méretű a politikai terrorizmus az országban. Neves előadók - Hiller, Gusztos, Lendvai és a végtelenül megnyerő Draskovics – énekelték el fő számukat: a félelemkeltés nótáját, némi antifasiszta tartalommal, hogy törvény kell a holokauszttagadók ellen, hogy a Jobbik így, a Jobbik úgy, a Magyar Gárda stb. Ez az antifasiszta harc teljesen olyan már, mintha egy kiégett slágerszerző próbálna visszatérni a piacra egy valaha sikeres, de azóta ezerszer megunt zenével: nincs nagy érdeklődés.
Illetve mégis. Erős ugyanis a gyanúm, hogy nevezett politikusokat egyáltalán nem érdekli a holokauszt. Nem érdeklik az elhunytak, de még az élők, a túlélők sem. Ezt az egész témát csak felhasználják kisszerű, személyes és pártérdektől vezérelve, s ebből pedig az következik, hogy legalább oly mértékben bűnösök, mint azok az egyébként kötözni való bolondok (pl. Dósa István társai), akik tagadják a holokausztot.
Nem érdekli őket valójában semmi más e témában, csak az, hogyan lehetne az idiótákat azonosítani a Fidesszel; hogyan lehetne rájuk kenni a mások sarát. Ezért riogatnak már jó ideje a Jobbikkal: felnagyítják egyébként tényleg létező hibáikat, majd egy fordulattal azokat rákenik a Fideszre. Mert ne legyenek kétségeink: nem félnek ők a Jobbiktól, sőt, annak örülnének, ha a Jobbik bekerülne a parlamentbe, ha képviselőt juttathatna Brüsszelbe, mert akkor itthon és a nemzetközi politikában is dokumentálni lehetne egy egyszerű összemosással, hogy itt szélsőjobboldali veszély van, s ennek fő felelőse a Fidesz.
Ez az, ami hányingerkeltő, és ha zsidó lennék, tiltakoznék. Így csak nyugtázom, mi történik szerintem. Egészen pontosan: nem tudnak már semmilyen távlatos társadalmi programmal előállni (sosem tudtak), egyetlen esélyük a kármentésre, ha a Fideszt minél többek számára szélsőséges pártként mutatják fel, s ehhez eszközül használnak bármit: még a holokausztot is.
Ebben a forgatókönyvben a Jobbiknak is osztottak egy kisebb szerepet, olyat, ami közel áll karakterükhöz, s azt hihetik: csupán magukat adják. Annyi eszük már nekik sincs, hogy észrevegyék: őket is eszközként használják.
