Ma a magyar nyelv és irodalom írásbelivel megkezdődtek a felvételi vizsgák közép és emelt szinten egyaránt. Nézzük meg ezt a két adatot: a feladatsorokat ma 94276 diák írta meg középszinten, az emeltet 1429 tanuló választotta. Ez utóbbi az összes mai érettségizőnek durván 1,5 %-a. Amellett, hogy magyartanárként elszomorít az adat, rögtön adódik a kérdés: érdemes volt ezért bevezetni a kétszintű érettségit? Érdemes volt hatalmas pénzt beleölni, tanárok ezreit kiképezni az emelt szintű vizsgáztatásra, átírni a követelményeket, új tankönyveket, felkészítő csomagokat piacra dobni, feladatsorok tucatjait készíttetni minden évben, ha csak ennyi gyerek választja az emelt szintet? Nyugodtan kijelenthetjük: az érettségi - legalábbis magyarból (a többi tárgynál sem sokkal jobb a helyzet) – valójában egyszintű, de kétszintű apparátus mozog mögötte. Lényegében fölöslegesen és meglehetősen drágán.
Mielőtt megkezdődnének a szokásos tanárgyalázó hozzászólások – most szólok, hogy ezeket kivágom -, jelzem, hogy az arány legkevésbé rajtunk, középiskolai tanárokon múlik. Nem mi hozzuk a törvényeket, rendeleteket, nem mi szabályozzuk, hogy hová hány ponttal lehet bekerülni, s mondhatom én bármely diákomnak, hogy tegyél emelt szintű érettségit, mert belső igény, tartás (ne röhögj!) stb. ezt kívánja, az akkor sem fog jelentkezni rá, ha egyébként még érdekli is a tárgy. Nem, mert az érettségizők általában kiváló stratégák. Jobban tisztában vannak a lehetőségekkel, mint a minisztérium: pontosan tudják, hogy a felvételi jelenlegi rendszerében a legtöbb helyre nem szükséges az emelt szint, s ki az a bolond, aki kockáztatna egy nagyjából biztos középszintű jelest egy bizonytalan emelt szintű közepesért. Főleg, ha a további sorsáról van szó. Senki, így aztán a tanárnak nemigen marad más választása, mint szomorúan nyugtáznia tényt: igazad van, fiam, ne menj neki az emelt szintnek. Merthogy a tanár nem állhat a tárgya mellé, ha a mérleg másik serpenyőjében diákja jövője van.
Ki a hibás?
A felelősség az oktatási minisztereké és a felsőoktatási intézmények vezetőié.
Magyar Bálint volt az, aki eltörölte, hogy a továbbtanuláshoz kötelező legyen az emelt szint, valószínűleg a felsőoktatás nyomására. Ha ugyanis minden marad az eredeti tervek szerint, akkor pillanatok alatt lelepleződhetett volna, hogy a felsőoktatás intézményeinek jelentős részére semmi szükség, hogy az oda jelentkezők milyen alacsony tudással érkeznek. Nem elhanyagolható következmény, hogy a kötelező emelt szint lefelé, a középiskola felé is húzóerőt jelenthetett volna, mint ahogy ennek az ellenkezője történt meg.
Így aztán maradt a dagonya. A középszintű magyar nudli. Az utóbbi években egész jó eredménnyel le tudott érettségizni az is, aki krónikus betűiszonyban szenvedett, akinek szeme nem sokat romlott a könyvolvasástól. Meg kell írni egy szövegértési feladatsort 40 pontért (az irodalomhoz semmi köze), kiválaszt egy olyan feladatot, mint pl. a tavalyi volt: „A 20. század eleji művészek, gondolkodók egyfelől üdvözölték a gépek megjelenését a
mindennapokban, másfelől már féltették az emberiséget a technika uralmától.Napjainkban az a kérdés, milyen arányban nyerünk vagy veszítünk azáltal, hogy egyre kevesebb tevékenységet végzünk személyesen, egyre több a készen kapott technikai és kulturális elem a hétköznapjainkban. Ön szerint nyerünk vagy veszítünk ezzel?”
Erről rizsázik kulturáltan pár oldalt 60 pontért, oszt jónapot. Még helyesírási szótárt is használhat.
Tiszta Hawaii.
