Voltaképpen semmi meglepő nincs abban, hogy választások közeledtével a pártok igyekszenek minden eredményt maguknak tulajdonítani, a problémákat pedig az ellenfél nyakába varrni. Ez megy országos szinten is, miért lenne más tehát a helyi politikájuk?
Az MSZP legújabb egri szóróanyaga is erre az elvre épül. Mivel külön is jelzik, hogy ez a kiadvány Heves megye 1. számú választókörzete számára készült, a főoldalon pedig a párt legújabban használt szlogenje van mindössze („újult erővel”), azt gyanítom, hogy mindez egy országos akció része: kis leporellószerű füzetecskék jelenhetnek meg minden választókörzetben, konkretizálva a megújulás helyben tapasztalható tényeit, így bizonyítva, hogy ők a legalkalmasabbak az uniós képviselőségre, nem pedig a "konfliktusexportőr" Fidesz.
Szokásommal ellentétben a kiadványt nem hajítottam azonnal a kukába, magam sem tudom az okát, de beleolvastam. És majdnem nyomban összeestem kínomban, nem tudván: nevessek-e vagy sírjak.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Már rég nem várok el semmit a pártoktól, őszinteséget különösen nem, s főleg nem a kormánypártoktól. Éltem a gyanúval, hogy most egy kis füllentésen kaphatom majd a szocikat, egy kis mellébeszélésen, vagy hogy nem bontják ki az igazság minden részletét: szóval, valami ilyesmire eleve számítottam. De rögtön az első olyan pontban, amelyben sorolják, mi minden épült-szépült általuk, egy akkora hazugságra akadtam, amely párját ritkítja még az Őszöd óta sok meglepetést nem tartogató világunkban is.
Csigázzam tovább az érdeklődést? Rendben van.
Egy olyan gimnáziumban tanítok, amelyet a jezsuiták építették fel még a 18. században. Méteres falak, boltívek, ódon hangulat: a város egyik legszebb épülete lehetett valamikor. Azóta az állaga csak romlott, az elmúlt csaknem 250 év alatt jelentős beavatkozás nem történt. Szeretem ezt az épületet, mert 25 éve a munkahelyem, mert összetéveszthetetlen, különleges hangulata van, szinte érzi benne az ember a történelem folyamatát. A korból eredő hátránnyal csak akkor szembesülünk, ha eldugul egy-egy lefolyó (hetente-havonta), az utcára zuhan egy kőtömb, ha jól látható, hogy a mennyezeti lámpa erősen gondolkodik, hogy hulljon-e, ha itt-ott alá kell gerendázni összeomlás ellen a tetőzetet. Közvetlen életveszély még nincs, ám pl. ha egy nagyobb vakolatdarab, gipszstukkó az épület mellett lévő nagy forgalmú buszmegállóba zuhanna – ami bármikor bekövetkezhet -, akkor aztán mindenki számára kiderülne, hogy az épület felújítása halaszthatatlan.
Na erről mondja a MSZP szóróanyaga rögtön az első pontban, hogy „a D.I. Gimnázium teljesen megújult”!
Ezzel szemben az az igazság, hogy semmi nem történt, egyetlen kapavágás sem, egy tégla, egy cserép kicserélése sem, semmi, de semmi. El nem bírom képzelni, hogy kerülhetett a szóróanyagba ekkora hazugság-tévedés. A kiadványban négy név szerepel, a három „bal sorsú” nővéren (Göncz-Gurmai-Herczog) kívül Nagy Imréé, aki itt polgármester volt 8 évig, s jelenleg is parlamenti képviselő. Gönczék nyilván csak az arcukat adták a kiadványhoz, annak tartalmához nincs közük. Nagy Imrét nem szeretem ugyan, de annál komolyabb embernek tartom, hogy ő legyen a hazugság forrása. Végül is neki, helyi lakosként minden nap el kell mennie a gimnázium előtt, naponta szembe kell néznie a gimnázium „teljesen megújult” épületével (meg a „lakossággal”). Nem tudom tehát, ki tévedett, de az biztos, hogy aki elolvassa a kiadványt, az első pont után rögtön szentségel egyet, hogy ha ennyire igaz a többi állítás is, akkor itt Egerben nem történt semmi az elmúlt évtizedben. Ami egyébként szintén nem igaz.
Hajrá Eger!
