E blogon gyakran került szóba az egri megyei kórház ügye, remélem, ez a poszt az utolsó a sorban.
Miután tavasszal a megye szocialista vezetése előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a HospInvest nem képes teljesíteni az általa vállalt feltételeket, nem maradt más kiút, mint a szerződésbontás. Sós Tamás közgyűlési elnök és Habis László egri polgármester április vége óta többször is tárgyalt a szerződésbontás utáni tennivalókról, a megyei képviselőknek ma kellett volna összeülniük és dönteniük erről, ehelyett a közgyűlés elmaradt, a szocialisták ugyanis nem jelentek meg.
Nem kívánom az olvasókat a kelleténél jobban untatni a részletekkel, de az itt élő és a HospInvest megjelenését ellenző egri polgárok az utóbbi hetekben és napokban csak kapkodják a fejüket a szocik pofátlanságait tapasztalva: nem elég, hogy semmiért felelősséget nem vállalnak, hanem hovatovább úgy állítják be a kórház bajba kerülését, mintha azért kizárólag az ún. kórházvédők lennének a hibásak. (Mindez persze ismerős, a nagypolitikában ugyanezt játsszák.) A mai közgyűlés elmaradása pedig azt mutatja, hogy egyszerűen nem érzik, hol a határ: olyanok, mint az az ember, aki a szakadék felé irányította lovait, s még akkor sem hajlandó elengedni a gyeplőt, hogy leugorjon, amikor a szekér első kerekei már a levegőben lógnak.
No, akkor adjunk egy kis lendületet nekik, és szögezzük le az alábbiakat:
- A kórház működtetésének privatizációja a HI számára alapvetően elhibázott lépés volt a szocialisták részéről. Ezért személyes felelősséggel tartoznak, elsősorban Sós Tamás, közgyűlési elnök.
- A „kórházvédőknek” igazuk volt, amikor a HI megjelenésére figyelmeztettek: lehet, hogy egyes fogadatlan szószólóik nem segítették ügyüket, lehet, hogy itt-ott taktikai hibákat vétettek: mindezekkel együtt büszkék lehetnek magukra, különösen az a négyszáz volt kórházi dolgozó – négyszáz család! -, akik még ma sem találtak állást.
- Minden további egyezségnek kiemelt része kell, hogy legyen ennek a négyszáz főnek visszavétele, amennyiben ők erre igényt tartanak, akár azon az áron is, hogy a HI által verbuváltaknak megköszönik az eddigi munkáját. (Nem azokra gondolok, akik korábban is a kórházban dolgoztak, és aláírtak a HospInvestnek, hanem a nagy pénzért ide csábultakra, hiszen ők – ha nem is klasszikus értelemben – sztrájktörők, akik nem érdemelnek sok kímélet.)
- Sós Tamásnak rendeznie kell a városvezetéssel a kórház ügyét, kellő alázattal, majd le kell mondania, és bocsánatot kell kérnie. Annyi mozgástere maradt mindössze, hogy az utóbbi kettő sorrendjét megcserélheti.