Túl az első napok döbbenetén s azt követő szokásos vádaskodásokon a jobboldal ellen, talán érdemes lenne feltenni – kissé kifordítva a „Cui prodest?” kérdését: kinek nem használnak a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosságok? Mert azt, hogy kinek használ, kiknek jönnek nagyon is kapóra ezek az aljas bűntények, szinte lefestve láthatjuk: Draskovicstól az őrült és képmutató Slotáig és másokig, beleértve akár Kolompár Orbánt is.
Nem vádaskodni akarok, nem találgatni, mert ennek semmi értelme. Az azonban egyértelműen kijelenthető, hogy ezek a kivégzések a teljes jobboldalnak kárt okoznak. Talán még a „kurucoknak” is. De a Jobbiknak és a Fidesznek mindenképpen. Néhány elmebeteg őrültet leszámítva ugyanis nemigen van a jobboldalon olyan ember, aki örülne ártatlan emberek, köztük gyermekek kiterített látványának. Olyan sincs, aki el tudná - merné – akarná követni ilyen magabiztossággal, szervezettséggel ezeket a gyilkosságokat. Viszont mivel a cigány-magyar együttélésnek a gyilkosságok után sem mellőzhető problémáit a jobboldal „vitte be” a közbeszédbe, sokan örülhetnek, hogy most rájuk lehet mutatni, mint teszi ezt Szanyi Tibor, aki a Jobbiktól egészen a köztársasági elnökig eljut, alig burkoltan őt is vádolva, hogy „hallgatásával legitimálja a garázdaságot”.
A balliberális megmondóemberek természetesen első körben a Jobbik-vonalait támadják, de sosem felejtik el hozzátenni azok felelősségét, akik „kiengedték a szellemet a palackból”, magyarul a Fideszt. Így aztán persze nehéz egységet mutatni a bűn elítélésében, hiszen ezekből a mondatokból világos, hogy a másik oldal olyanoktól követel – álságosan – közös fellépést, akiket valójában felelősnek tart az eseményekért. Igazából tehát nem is várnak el egységes kiállást, nekik éppen az a legmegfelelőbb, ha állandóan mutogatni lehet, hogy ott vannak, ni, az ördögök, akiktől félnetek kell, s hogy ördögök, arra bizonyíték, hogy nem lépnek fel velünk együtt.
Egyébként pedig nem mellékes szál, hogy kik is vannak hatalmon, kiknek az elsődleges felelőssége a közrend betartatása, a bűnügyek kinyomozása. De még ezzel sem vádaskodnék, csak jelezném, hogy a rendőri tehetetlenség, a már 50 millióként is hatalmas „vérdíj” hiábavalósága önmagában is azt sugallja: szervezettebb erők mozoghatnak itt a háttérben, mint ami néhány kótyagos, „szóra bátor” rasszistától kitelik.
