Most, hogy már elzúgtak október 23. ünnepi szónoklatai, s a politikusok, megemlékezők számot vetettek az örökséggel: mi valósult meg a forradalmárok követelései közül s mi nem, ideje lenne már azt is végiggondolni, mi az, amit annak idején szinte egyetlen számottevő szereplő sem akart, és mégis megvalósult. Nem piszlicsáré dologról van szó, hanem szinte a legfontosabbról: akartak-e 56 szereplői kapitalizmust? Még pontosabban: igent mondanának-e arra a gazdasági-társadalmi rendszerre, ami a rendszerváltás óta itt megvalósult?
Ha a dokumentumokat vizsgáljuk, egyértelmű a felelet: nem. Nézzünk meg két jelentős forrást. Az egyik a műegyetemisták 16 pontja. Az origó. Az alapdokumentum. Sehol nincs benne szó a kapitalizmus visszaállításáról. Demokráciáról igen, függetlenségről, a jogrend helyreállításáról stb. igen, de kapitalizmusról nem. Árulkodó még a szóhasználat is: „A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével…” Talán még leginkább a 7. pont érinti a témát: „Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.” De ki az, aki azt merné mondani, hogy mai gazdasági rendszerünk a „hazai adottságok” és „magyar népünk létérdekei” mentén alakult ki?
A másik forrást azért választottam, mert sokan ma is ezt a beszédet tartják ama néhány nap „legreakciósabb” szövegének. A hercegprímás, Mindszenty november 3-án elmondott beszéde egy ponton említi a témát: „szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló (…) nemzet és ország akarunk lenni.” Ilyen a mai rendszerünk?
Fölvethető persze, hogy a történelmi kihívások nem állnak meg egy ponton: ami akkor nem volt időszerű, az ma már annál inkább az lehet. Engem azért mégis csak izgat, hogy legnagyobb XX. századi szellemeink, egy Illyés, Németh László vagy Bibó István hogyan viszonyulna társadalmi rendszerünkhöz. Egyikőjük sem volt a kapitalizmus híve. Ne látták volna a fejlődés fő irányát? Ugyan már: valószínűleg okosabbak volt külön-külön is, mint a fél parlament. Nagyon is látták, hogy a kapitalizmus csak kissé élhetőbb, mint a szovjet típusú szocializmus, csakhogy ők nem a „kissét” célozták meg, hanem egy sokkal emberibb társadalmat, ami túl van mindkét rendszeren.
Kár, hogy ma nincsenek ilyen hozzájuk hasonló iránytűink. Akik válaszokat tudnának adni olyan kérdésekre, hogy létezhet-e demokrácia, jogállamiság erős magántulajdonosi réteg nélkül (aligha); célravezető-e korlátozni a magántulajdont, egyáltalán lehetséges-e a korlátozás jogállami keretek között; el lehet-e térni európaiként, az EU tagjaként a nyugati fejlődési mintától; lehetséges-e bolygónk egyre szűkülő erőforrásait figyelembe véve globálisan is olyan életszínvonal, mint amilyen a nyugati átlag (nemigen); milyen rendszer lenne az, ami népünk létérdekeit leginkább megtestesíti stb.
Válaszok nincsenek, csak kérdések. Illetve az a különös érzet, hogy egyáltalán nem biztos mai irányunk helyessége. Talán 56 szereplői tudtak, éreztek valamit, amit mi már nem tudunk: lehetséges jobb rendszer, mint a kapitalizmus és a szovjet szocializmus. Sőt, nemhogy nem tudunk, de nem is szeretnénk tudomást venni róla, talán ezért van az, hogy egyetlen szónok sem meri kimondani a tényt: a forradalmárok nem kapitalizmust akartak.
Ui.: Nem lényegtelen, de nem is tartozik szorosan a gondolatmenetbe, ezért elkülönítve jelzem, hogy a fölvetett kérdések semmilyen módon nem igazolják az MSZP politikájának egyetlen elemét sem. Sőt, a párt egyik nagy bűne, hogy nevük miatt jobb körökben már azzal diszkreditálja magát az ember, hogy egyáltalán használja a szocialista szót.
