A magyar sajtónak meglehetősen nagy szégyene, hogy tájékozódás céljából muszáj néha rákattintani a kurucokra is: nem azért, mintha teljes mértékben hitelt lehetne adni cikkeiknek, s főleg nem azért, mert hangvételük, stílusuk cseppet is elfogadható lenne. Egyszerűen, mert rendszerint az események másik vetületéről lehet tőlük információt szerezni, olyanokról, amilyeneket a sajtó polkorrekt része nem közöl.
Tipikusan ilyen volt a sajóbábonyi eset: a rádiók, televíziók, internetes újságok első közléseiből akár még úgy is tűnhetett: a Jobbik keverte a balhét, holott elég világos: a felelősség minimum közös.
Vona sajóbábonyi látogatásáról is ők adták a legrészletesebb beszámolót. A Jobbik fórumán megjelent az országos cigányvajda, Kállai Csaba is, és ha már ott volt, muzsikált egy keveset. Egy, a Jobbik fülének oly édes, hízelgő dallamot. Egy olyan nótát, amelytől - ha nem a vajda bazseválta volna - már rég harsognának a hangszórók és a fölkent szakértők: itt kérem ……………………..mus van.
Hogy mi a ……………………mus, azt én nem írom le, mert nem szeretnék vádaskodni, és a fülem sem hibátlan. Csak megjegyzem, hogy Kállai úr zenéje emlékeztet más hasonló dallamokra, figyeljük csak a beszámolót: „Szerinte egy esetleges polgárháború "valakiknek az érdeke". Hogy pontosan idézzük az országos cigányvajdát: "Valakiknek az érdeke, akik erre az országra szomjúhoznak és gyarmattá akarják tenni". Kállai ugyanakkor kijelentette: ők, cigányok is ebben az országban élnek és itt is akarnak. Magyar ételeket esznek: baromfi- marha- és disznóhúst, de - mint hozzátette -: vannak, akik disznóhúst nem esznek...”
Vajon kikre gondolhatott a vajda? Van valakinek ötlete? És ha azokra, rájuk gondolt, akkor neki ezek szerint szabad?
